Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.

Szabolcs vármegye levéltára (1850—1949) 383 található. 1938—49 között pedig az iratok 99%-át teszik ki a — már rendesen letett — különböző anyakönyvi és házassági kivonatok iránti megkeresések. A központi irányítás is mindössze egy díjszabási rendelet — 1924 — és egy, a főlevéltárnok képesítését, alkalmazásának körülményeit tisztázó törvény — 1929. évi XI. te. — erejéig foglalkozott a levéltárüggyel. Megemlíthető még a V. K. M. 1937. évi leirata, mely az előbb említett 1929. évi XI. te. néhány pontú kiegészítését tartalmazza szintén személyi vonatkozásban. E mellett külön kívánja felhívni a főispánok figyelmét a levéltárak gondozásának fontosságára. Ez azonban minden bizonnyal csak papírforma szerinti felszólítás maradt, intézkedések nem követték. A levéltári iratok állapotához, sorsához tartozik még a levéltár 1944-ben Sátoraljaújhelyre történt elszállítása. A menekülő személyzet közé tartozott az akkori főlevéltáros is, dr. Vácz Elemér, aki — utolsó ténykedéseként — a levéltár anyagát 80 ládába csomagolva elszállítatta a valószínűleg kevésbé veszélyesnek vélt Sátoraljaújhelyre.

26 A felszabadulás után az anyakönyvek hiánya miatt — szükségessé vált az iratok mielőbbi hazahozatala, melyeknek azonban még a hollétéről sem voltak teljesen biztosak. Azonkívül az akkori közlekedési viszonyok is hátráltatták a dolgot, és így csak 1946-ban sikerült az iratok visszaszállítása és viszonylagos elrendezése. Ezt a nagy erőfeszítést és helytállást igénylő feladatot — tanári munkája mellett — Hadházy Lajos megbízott főlevéltáros végezte el. A 80 láda iratból 60 teljes épségben került vissza, néhány elputszult, a többi megrongálódott.

27 Hogy milyen iratcsoportok semmisültek meg vagy tűntek el, azt nem tudhatjuk, ugyanis a ládák tartalmáról jegyzék nem készült. Mivel azonban a Karlovszky-féle 1897. évi leltárban felsorolt iratok — némi jelentéktelen hiánytól eltekintve — azonosíthatóan megvannak, így minden valószínűség szerint a folyó ügyek irataiból menekítettek el. Hiányzanak ugyanis az 1940—1944. évi közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok, és teljes egészében a főispáni hivatal iratai. Igen hiányosak az alispáni iratok is. 3. A levéltár munkáját még a megyei ügykezelés lazasága és az iratkezelési eljárás gondatlansága is nehezítette. E problémával kapcsolatban először a levéltári munka keretét megállapító, különböző időben keletkezett, általánosságban megfogalmazott szabályrendeleteket kell áttekintenünk. A feladatok meghatározásában még nagyon kezdetleges fokon áll az első, 1868ban keletkezett szabályrendelet-kísérlet. Ebben még csak annyi kikötés van, hogy a főlevéltáros feladata az iratok őrzése, „lajstromozása", hogy eredeti okirat ki nem adható, s hogy a levéltári tárgyakról leltárt kell készíteni.

28 Az 1871. évi szabályrendelet-gyűjteményben már pontosabb meghatározással találkozunk. Eszerint a főlevéltáros az iratokért, tárgyakért felelős, feladatai pedig az iratok csomagolása, elhelyezése, az „időnkénti rendezési munkálatok vezetése". A rendelet szabályozza az irat és másolatkiadást. „A levéltár kezelési ügyrendjét az alispán, a főjegyző, s levéltárnokkal együtt állapítja meg".

29 Az 1878. évi szabályrendelet főlevéltáros címszó 26

Erre vonatkozóan semmiféle adatunk nincs, csak utalások olvashatók Hadházy Lajos: Hogyan került haza Szabolcs megye „elmenekített" levéltár-anyaga. L. Sz. 1965. 1—2. szám 150— 155. 1: 27 Uo. 154—155. 1. 28 Levéltári iratok. IV. B. 424.1. doboz „Javaslat a megyei tisztviselőket érdeklő rendszabályok tárgyában" 13. 1. 29 Uo. „Szabolcs vármegye szervezési munkálata az 1870. évi XLII. t. c. értelmében" Nyíregyháza, 1871. 14—15. 1.