Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Maksay Ferenc: A sárvári uradalom úriszéki jegyzőkönyve 1556-ból / 367–374. o.
370 Maksay Ferenc Nádasdy Tamás földesúri bíráskodásának illetékességi körére vonatkozóan a szóban forgó pernek az a legdöntőbb mozzanata, hogy az alperesek utóbb bűnösnek talált cselekményei éppúgy a nádor birtokán mentek végbe, ahogyan a cselekmények nyomán a felperesek és alperesek közt keletkezett civódás. A 16. század közepén immár hosszú múltra visszatekintő hazai joggyakorlat értelmében ugyanis a pallosjoggal rendelkező földesúr ítélkező hatalma kiterjedt mindazokra, akiket az ő területén vettek őrizetbe, vagy akik ott követték el a bűncselekményt, vétséget. 16 A nagyszámú peres fél közül a mi esetünkben egyik sem volt a Nádasdy-család jobbágya, sőt arra sincs bizonyíték, hogy a két (ill. három) felperes, mindannyian a sárvári uradalom közelében fekvő Kozmafalva kisnemesi lakói (Mendegél Ferenc albíró a fiával és Péter András), familiárisi kapcsolatban állottak volna a nagyúr családjával. Az alperesek mégcsak nem is az uradalom megyéjéből, Vas megyéből valók voltak, hanem a szomszédos Zalából. Az első közülük, Ventey Balázs, királyi zsoldban állt, és a nemesi rendbe tartozott. Az úriszék illetékessége ellen ő sem tiltakozott — pallosjogú uradalmak területén tettenért nemesek fölött a nagyúrnak ítélkezési joga volt. 17 De láthatóan nem vállalt nagy kockázatot a bíróság: bár együtt vették őt őrizetbe a 4 jobbágy állapotú legénnyel, külön elbánásban részesítette: védője, mint láttuk, a bírói emelvényen ülhetett, s védettje ártatlanságát hamarosan csaknem egészen bizonyítottnak is vették, tisztítóesküt ítéltek meg számára. A következő alperes (Hobothith Mátyás) Kerecsényi Mátyásnál állott katonai szolgálatban. A nagykiterjedésű Kerecsényi-birtokok zöme Zalában feküdt, Mátyás testvére, László ebben az időben Szigetvár kapitányi tisztét viselte. A sorrendben utolsó 3 alperes kisebb zalai nemesemberek servitora volt; nem lehetetlen, hogy az egész együttes a Szigetvár nyári török ostromával párhuzamosan és azt követően folyó császári és magyar hadműveletekben vett részt 18 , s utána adta fejét csavargásra. A tárgyalás anyagából annyi legalábbis kétségtelen, hogy az Ősz folyamán hazatért és a falvak lakosságát meg-megháborító német sereg vonulásának nyomán igyekeztek a zavarosban halászni. Az uradalmi rend őreinek tehát ebben az esetben idegenből jött kóbor legények megfékezésére kellett vállalkozniuk. Az ilyen ügyek, legalábbis a század végétől, országszerte egyre inkább háttérbe szorultak, a saját alattvalók megfegyelmezését célzó, növekvő számú eljárásokkal szemben. 19 * * * A peres ügy lebonyolítása arra mutat, hogy ekkorra a későbbi idők úriszéki gyakorlatából jól ismert jogi formák legnagyobbrészt kialakultak már Nádasdy udvarában . Az úriszéket a lovak elhajtása utáni 24. napra hívták egybe, ami megfelel annak, hogy országosan a panasztételtől számított tizenötödnapra volt szokás igazságot szolgáltatni. 20 Az alpereseket a sárvári Rábahídnál bizonyára az a porkoláb vette őrizetbe, aki az egyik lovat is megtalálta. A tárgyaláson, az udvarbíró gondosan vezetett jegyzőkönyvének tanúsága szerint, előbb a 2 (ill. Mendegél fiával együtt 3) felperes előterjesztését hallgatták meg; amit ők a történtekről elmondottak, azt részben megerősítette a közbeszóló Móré 16 Úriszék 42. B. IIa i. m. 343. 17 Úriszék 42. 18 Németh B.: Szigetvár története. Pécs, 1903. 136., 146—47. 19 Úriszék 21. 30 Eckhart F. i. m. 8.
