Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Maksay Ferenc: A sárvári uradalom úriszéki jegyzőkönyve 1556-ból / 367–374. o.

A SÁRVÁRI URADALOM ŰRISZÉKI ÜLÉSJEGYZŐKÖNYVE 1556-BÓL Az utolsó évtizedek kutatásai eléggé világosan felrajzolták a földesúri bíráskodás magyarországi fejlődésének fő vonalát a 12—13. századi kezdetektől a 17. század végéig. Két alapos kiadvány szerzőinek jóvoltából különös részletességgel áll előttünk az intézmény működése a maga teljes kifejlettségének időszakában, az 1580-as és az 1690-es évek között.

1 A 16. század korábbi időszakából inkább csak a büntetőbíráskodás bírságszedő szektorát ismerjük jól

2

, egy legutóbb megjelent tanulmány pedig a fejlődés egyik korábbi fontos szakaszát, a 15. századit rekonstruálta, szétszórt adatok alapján is meggyőző erővel.

3 A földesúri judikatúra szervei módszereik folytonos finomulása ellenére sem vették igénybe, hosszú időn át, az írásbeliség eszközét. A 15. századi úriszéki ülések lefolyásáról csupán egy-két olyan leírás maradt ránk, amelyeket a megyék — megfigyelőként kiküldött embereik beszámolója alapján — jónak láttak az ügyről kiadott tanúságleveleikbe belefoglalni.

4 Eddigi ismereteink szerint az ülések helyszínén az uradalom számára készült jegyzőkönyvek csupán az 1580-as évektől maradtak ránk, s ezek is csak az ország egyik legnagyobb birtokos családjának (a Batthyánynak) a levéltárában (igaz, ekkor már sorozatszerűen); másutt csak a következő század elejétől őriztek meg egyre fejlődő technikával készült protocollumokat. Kutatóink így joggal beszélhettek arról, hogy a földesúri bíráskodás írásbelisége a legnagyobb uradalmaknál is csak a 16—17. század fordulóján bontakozott ki.

6 Legfeljebb utaltak rá: néhol már a század vége előtt 2—3 évtizeddel kezdtek az ülésekről feljegyzéseket készíteni.

6 A sárvári Nádasdy-uradalom úriszéki ülésének most előkerült jegyzőkönyve 1556-ban készült, a Batthyány-protocollumoknál negyedszázaddal korábban. Nem meglepő, hogy ez az eddig ismert legkorábbi ilyen típusú irat a helyi bíráskodás teljesen kifejlett írásbeliségét tükrözi már. A földesúr, Nádasdy Tamás nádor, az olasz humanizmus neveltje, akkoriban immár több évtizede szoktatta példás eréllyel rendszeres — magyar nyelvű — levelezésre nagyszámú uradalma tiszttartóinak és katonai parancsnokainak hatalmas gárdáját. Az írásbeliség terjesztését szolgálták a 1 Eckhart Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XVI—

XVII. században. Bp. 1954. — Úriszék. XVI—

XVII. századi perszövegek, szerk. Varga Endre, munkatársak: Ha Bálint, Bakács István. Bottló Béla, Párdányi Miklós, Dávid Zoltán, Szabó Dénes. Bp. 1958. 2 Eckhart F. i. m. 56. s köv. 3 Bálint IIa: Beiträge zur Geschichte der Rechtsprechung über die Hörigen in Ungarn im XV, Jahrhundert: Mélanges offerts ä Szabolcs de Vajay... Braga 1971. 337—353. 4 B. Hai. m. 346—351. 6 Eckhart F. i. m. 3. 6 Úriszek 9. *