Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Maksay Ferenc: A sárvári uradalom úriszéki jegyzőkönyve 1556-ból / 367–374. o.
368 Maksay Ferenc birtokain felállított iskolák, a Sárvárott létesített nyomda termékei, magasabb fokú műveltség birtokában tértek haza külföldi tanulmányútjaikról a tőle kiküldött „ösztöndíjasok", s a jogi és gazdasági ismeretek elsajátítására nyílt lehetőség Nádasdy itthoni váraiban; bennük — különösen Sárvárott — az akkori magyar szellemi élet nem egy kiválósága talált állandó hajlékra. Ahol a gazdasági ügyvitel teendői, a napi politika hírei vagy a hadiesemények 'mindennapos tárgyaivá váltak a levélváltásnak, ott előbb-utóbb szükségképp írásban kellett hogy rögzítsék az úr székén tartott törvénykezések lefolyását is. A törvény kiszolgáltatói egyébként, mint látni fogjuk, azonosak voltak az uradalmi igazgatás, gazdálkodás tisztviselőivel. Nem tudjuk, hogy a bírósági ülések írásba foglalásának gyakorlata pontosan mikor kezdődött, hiszen bizonyosra vehetjük, nem az itt közzétett irat volt a Nádasdyak úriszéki judikatúrájának egyetlen írásos terméke. Éppen az adott időpontban volt azonban a kérdésnek másutt is különös aktualitása: Zala megye rendéi a szóban forgó jegyzőkönyv keletkezésével egyidejűen szabályozták statútum útján a földesúri büntetőbíráskodást. 7 . * * * Az alább közzétett jegyzőkönyv alapján mindenekelőtt a sárvári uradalom földesúri bíráskodásának szervezetébe nyerhetünk betekintést. Többszörös hivatkozás történik benne a feudális bíráskodás legalsóbb fokú fórumaira, a „törvényes falukra". A „falu füstje" ismeretes módon általában jobbágyok egymás közti kisebb jelentőségű ügyeiben volt illetékes, a halállal büntetendő lopás (különösképp ló, marha ellopása) nem tartozott hatáskörébe. 8 Itt mégis lólopással gyanúsított emberek fejére olvassák, hogy (a lovakat) „nem akarták megadni, mert két törvényes falun jöttek által, Nyőgérbe, Sótonyba, holott törvénnyel megadhatták volna". Az ítélkezők ugyancsak úgy találták, hogy „az két törvényes faluba által hozták, törvénynek ott nem állattak". A „falu füstjétől" ezek szerint a helyi szokásjog még ilyen viszonylag súlyos esetben is döntést várt, vagy legalábbis gyors intézkedést, hiszen elképzelhető, hogy a falu bírája, amennyiben őrizetbe veszi a gyanús személyeket, utána ahelyett, hogy esküdtjeit vagy a faluközösséget összehívná, átküldi őket az uradalom székhelyére, ottani ítélethozatal céljából. Ahogyan a falusi és äz úriszéki bíróság hatásköre az országban seholsem volt egymástól pontosan elhatárolva 9 , úgy itt, a pereskedők bíróság előtti okfejtése során is fölmerült az érv, mely szerint „itt az mi kegyelmes urunk házába szokott mindennek törvényének lenni". A faluszék illetékessége tehát nem volt kétségen felül álló. A másik dolog, amire pörösfelek és bíróság egybevágó szóhasználata figyelmessé tesz, az, hogy „törvényes falukról" beszélnek, mintha érzékeltetnék ezzel: voltak az uradalomnak nem törvényes falvai is. Tudjuk, egyes földesurak a 15. századtól kezdve egy-egy falujukat vagy uradalmaik minden falvát részesítették az ítélkezés kiváltságában 10 , de korántsem lehetetlen, hogy a helyi törvénykezés gyakorlata az országos szokásnak megfelelően néhol minden ünnepélyes felhatalmazás nélkül is kialakult. 7 Eckhart F. i. m. 7. 8 EckhartF. i. m. 10—11. 9 Annak ellenére, hogy a „falu füstje" működését helyenként a vármegye is szabályozta: Eckhart F. i. m. 13—24., B. IIa i. m. 339. 10 B. IIa i. m. 339.
