Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára, 1748–1849 / 31–46. o.

Szabolcs vármegye levéltára (1748—1849) 33 A levéltár számára a nótárius szobája mellett egy helyiséget építettek azzal az utasítással, hogy a „levéltár a legteljesebb biztonság figyelembevételével készüljön el". Ezt a helyiséget 1763-ban egy lajstromozó szobával bővítették.

10 A levéltár állandó helyére való szállítása után azonnal felmerült a rendezés szüksége is. Ezt ekkor már a felsőbb kormányhatóságok is követelni kezdték, de gyakorlati okokból is halaszthatatlanná vált. Meg is kezdődött a munka, de néhány évtizedig siker nélkül. Azt már 1725-ben megállapították, hogy nemcsak az iratok, hanem még a jegyzőkönyvek is lajstromozás nélkül a legnagyobb rendetlenségben vannak. Ezért a közgyűlés az alispán elnöklete alatt egy tíztagú deputatiót küldött ki, amelynek tagjai felváltva ügyeltek volna fel arra, hogy az elnök által kitűzendő határidőre a ' jegyzőkönyvek rendbe szedessenek, és a protocollumokba be nem vezetett akták bejegyeztessenek.

11 v Ez még nem volt levéltárrendezés, az utasítás a régibb iratok kezeléséről nem is szólott, hanem csak a kurrens ügyek iratainak a jegyzőkönyvekben való nyilvántartásáról. A bejegyzés a jegyző munkája lett volna, 1743-ban az akkori jegyző Szunyogh Ferenc azzal kéri felmentését négy congregation való megjelenés alól, hogy a hátralékot legyen ideje pótolni. A kérésnek a gyűlés engedett, és távolléte alatt az öccse helyettesítette a gyűléseken.

12 A tényleges munkát aligha végezte egyedül, 1746-ban a közgyűlés határozatban szólította fel a nemességet, hogy mivel a levéltár rendje és őrzése minden család közös érdeke, önkéntesen járuljon hozzá a rendbeszedéséhez. A jegyző már ekkor tiszteletdíjat kap, a segítség nyilván az írnokai fizetésére kellett volna.

13 A határozatok az alapvető bajokon nem segítettek, a levéltár továbbra is rendetlenül maradt. Ezért 1748-ban az ott uralkodó állapotok felülvizsgálatára kiküldött deputatio olyan rendezési tervet dolgozott ki, amihez több év munkája és nagyobb költség kellett volna. Szorosan véve, a levéltár tényleges megalapításának évéül ezt az esztendőt lehetne venni. A rendezésre javaslatot készítő deputatio tagjait nem ismerjük. A javaslatuk szerint elsőben is polcokat kell készíteni az iratok elhelyezésére. Az iratokat kemény borító lapok közé fogva zsineggel átkötve kell elhelyezni. Az aktákat íróik szerint (felsőbb hatóságoktól, szolgabíráktól eredő stb.) kell elkülöníteni, az elkülönítés után elenchusokba foglalni, és ezekkel együtt ugyancsak elkülönítve fiókokba helyezni. A jegyzőkönyvek szintén külön tárgyi csoportot alkottak, az oda bejegyzett aktákkal együtt. Más tárgyi csoport lett volna az adószedői számadásokból, a hadi és házipénztári okmányokból, a dicalis és egyéb összeírásokból, a deperditák és a szökött jobbágyok összeírásából és végül a magánszemélyeket érintő iratokból. Mindezek évek szerint külön-külön fascicuíusokba csoportosítva, a fasciculusokon belül sorszám szerint lettek volna rendezve, minden egyes iraton feltüntetve a ladula, a fasciculus és számjelzet. Az elkülönítés, a rendezés és jelzetelés után minden egyes tárgyi csoport iratait lajstromokba foglalták volna, és a tárgyi rendszó, vagy a bennük szereplő nevek alapján alfabetikus index is készült volná hozzájuk. A jegyzőkönyvi tisztázatokat időrendbe szedve évek szerint be kell köttetni.

14 10 Sz. Sz. mit. Prot. pol. 23. fol. 533. 1763. 11 Uo. Prot. pol. 19. fol. 56. 1725; Prot. pol. 19. fol. 120. 1727. 12 Uo. Acta pol. Fase. 44. No. 360. 1743. 13 Uo. Prot. pol. 20. fol. 376. 1746. 14 Uo. Prot. pol. 21. fol. 8—9. 1748. 3 Levéltári Közlemények