Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára, 1748–1849 / 31–46. o.

32Balogh István Ezek közül az első kétségtelen a nótáriusi hivatal viszonylagos állandósága, a másik pedig, hogy az időnkénti veszélyek ellenére az iratokat nagyobb kár sohasem érte. Ez viszont a gondos őrzésnek köszönhető. Szabolcsban a nótáriusi tisztség a XVI. század közepén már állandósult. A jegyzők neveit 1550-től ismerjük. Tudjuk, hogy 1565-ig évente változtak, de ettől kezdve egy-egy nótárius több évre kapott megbízatást, és fizetett választott tisztviselője volt a vármegyének. Feladata a közgyűlési jegyzőkönyvek vezetése yolt, ezért a jegyzőkönyvek elkészítéséhez szolgáló iratokat a házánál őrizte. Egy utalásból ítélve az alispánok csak a törvényszéki iratokat tartották maguknál. A jegyző hivatala lejártával köteles volt a nála lévő jegyzőkönyveket épségben, csonkítatlanul visszaadni. Amikor 1672-ben Miskolczy János jegyzőtől az utóda a hivatalt átvette, egy küldöttség előtt történt a jegyzőkönyvek és fragmenták — feltehetően a jegyzőkönyvek szerkesztéséhez szolgáló emiékezetető feljegyzések — átvétele.

5 A XVII. század végén kelt, keltezetlen esküminta a jegyzőnek a jegyzőkönyvek híven történő vezetését és épségben való megőrzését, a megírt levelek hűen való expediálását tette kötelességévé, a Congregatio pedig már korábban felhatalmazta, hogy két közgyűlés között egyezségleveleket, bevallásokat, szerződéseket, tiltakozásokat saját pecsétje alatt kiadhasson.

6 A legkorábbi időkből megmaradt iratokból ítélve az alispánok és jegyzők által őrzött, hivatalváltozásnál egymásnak átadott iratokból, missilis levelekből, a megyéhez intézett mandátumokból, jegyzőkönyvekből és töredékesen megmaradt perekből tevődött össze a későbbi levéltár magva. Ezt a nem túl nagy mennyiségű iratot a XVII. században valamikor állandó helyen, a kisvárdai várban helyezték el, ahol azidőszerint német őrség állomásozott. Ezt a vélekedést gróf Zichy István főispán 1693-ban kelt levele támasztja alá. Á főispán arra unszolta a megyét, hogy mivel a királyi őrség elhagyja a várat, a részbirtokosok pedig szegénységük miatt nem tudják úgy karban tartani az épületeket, mint korábban a kincstár, mivel a megye levéltára már korábban is itt talált menedéket, a Congregatio találjon módot, hogy a birtokosoknak segítségére legyen.

7 Az akták és jegyzőkönyvek — legalábbis részben — még a XVIII. században is a jegyző kezénél voltak. Azt azonban nehéz lenne eldönteni, hogy a hivatalváltozásnál történt átadás és átvétel nem csupán a folyó ügyek iratait érintette-e?

8 A levéltár egy része tehát — amíg a vármegye székhelye meg nem állapodott Nagykálióban, és az ottani első megyeháza fel nem épült — ideiglenesen Kisvárdán talált helyet. A Nagykállóban jelenleg is meglevő — most ideggyógyintézetnek használt — épület alapkövét 1733. november 9-én tették le, 1747-ig elkészült a földszinti homlokzati rész, 1769—1779 között a két udvari szárny és az emelet épült meg.

9 5 Szabolcs-Szatmár megye levéltára (Sz. Sz. mit.), Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése iratai (Szvm. nkgy. ir.), Protocollum politicum (Prot, pol.) lO.fol. 129.1629; Szatmár vármegye 1606ban úgy rendelkezett, hogy a szerteszét kóborló hajdúk miatt a nótárius — nehogy a könyvektől a megye megfosztassék, — házához viheti a jegyzőkönyveket és ott őrizheti őket. Uo. Szatmár vármegye nemesi közgyűlése ir. Prot. pol. I. 214 fol. Uo. Szvm. nkgy. ir. Acta pol. Fase. 90. no. 43. 1672. 6 Uo. Acta pol. Fase. 119. No. 36. absque anno és Prot. pol. 14. fol. 130. 1675. 7 Uo. Acta pol. Fase. 111. No. 38. 1693; Fase. 37. No. 40., 136. 1736. 8 Uo. Prot. pol. 19. fol. 120., 144.1727; Prot. pol. 20. fol. 276. 1744. 9 Uo. Prot. pol. 19. fol. 395., 399., 401., 1733.; Acta pol. Fase. 34. No. 78—80. 1733.; Fase. 47. No. 139. 1747. — Szabolcs-Szatmári Útikönyv. Nyíregyháza, 1965. 163.