Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Lengyel Alfréd: Győr megye és város igazgatásának demokratikus továbbfejlesztése, 1948–1954 / 341–358. o.
Győr megye és város igazgatásának demokratikus továbbfejlesztése (1948 —1954) 355 jából, amelyben az alábbiakról történik említés: „A Megyei Tanács nem mindig ad a Városi Tanács végrehajtó bizottságának megfelelő támogatást. Sok hiba ebben keresendő. Ennek egyébként ékes bizonyítéka volt az, hogy a Megyei Tanácstól senki sem volt jelen a Városi Tanács ülésén. A Megyei Tanácshoz küldött felterjesztésre sokszor választ sem ad a Megyei Tanács, még olyan égetően fontos dolgokra sem, mint a győri színház ügye. Mintegy két hónappal ezelőtt elkészítette a Városi Tanács végrehajtó bizottsága a színház ügyében a felterjesztést az illetékes minisztériumba, s ezt a Megyei Tanácshoz küldte továbbítás végett, de még mindig nincsen tudomása róla, milyen állásfoglalás történt ebben az ügyben. A Megyei Tanács sokszor átnyúl a Városi Tanács feje felett, munkájában sok a bürokratikus ügyintézés." 43 (Az utóbbi kitételt persze ebben az időszakban szinte valamennyi megyei tanácsra rá lehetett húzni!) A helyi szakbizottságok által feltárt, hasonló tényanyagok alapján került azután sor az új jogszabály-tervezetnek elsődleges kidolgozására, illetve a tanácsreformmal kapcsolatos összes kérdések megtárgyalására. Az időközben Összehívott III. Pártkongresszus, mely külön napirendi pontként tárgyalta az államigazgatási apparátus munkájának tanulságait és a tanácsok tevékenységében jelentkező hiányosságokat, még éppen a legjobbkor hozta meg határozatait. Az emh'tett Racionalizálási Kormánybizottság ugyanis a nyár elején még nem készült el munkálataival, és így a javaslatok összeállításánál figyelembe vehette a Magyar Dolgozók Pártja által rögzített legfontosabb irányelveket, döntéseket, amelyek a következőket tartalmazták: „1. A Tanácsnak, mint választott államhatalmi szervnek valóságos irányító szerepet kell biztosítani a végrehajtó bizottságok és a szakigazgatási osztályok felett egyaránt; 2. a tanács államhatalmi jellege mellett és azzal egybehangolva, ki kell fejleszteni tömegszervezeti jellegét, szerepét; 3. a tanácsok és a végrehajtó bizottságok számára minden tanácsi szinten meg kell adni mindazokat az eszközöket és hatásköröket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy működési területükön az államhatalom és az államigazgatás legmagasabb helyi szerveinek funkcióit betöltsék; 4. az országgyűlés által jóváhagyott költségvetés és a minisztertanács által elfogadott éves terv keretei között biztosítani kell a tanács végrehajtó bizottsága számára az önálló gazdálkodási és tervezési lehetőségeket; 5. a minisztériumok és a tanácsok között kialakult kölcsönös bizalmatlanságot fel kell számolni; 6. a szakigazgatási egységeket ki kell építeni addig a szintig, ahol a feladatok ténylegesen jelentkeznek; 7. következetesen kell érvényre juttatni azt az elvet, hogy a tanácsok legfőbb irányítását az államhatalom legfelsőbb szerve, a minisztertanács lássa el; 8. a végrehajtó bizottság általános hatáskörű kollektív testületként működjék; 9. a tanácsok szakigazgatási egységei a szakminiszter és a végrehajtó bizottságok kettős alárendeltségében, önálló intézkedési jogú, hatósági jogkörrel ellátott szervekként működjenek; 10. a járási tanácsok hatáskörét és hivatali szervezetét ki kell bővíteni, hogy alkamassá tegyük őket az alájuk tartozó igazgatási és gazdasági területen, az összes irányítóellenőrző feladatok ellátására". 44 Az ily módon kidolgozott tanácstörvény-tervezet a párt- és kormányszervek együttes döntése alapján — 1954. augusztus havában — nyilvános vitára került, melynek országos méretű lebonyolítását legilletékesebbként a Hazafias Népfront Országos Elnöksége vállalta magára. — A Győrött megalakult Népfront Előkészítő 43 Győr-Sopron megyei Hírlap. 1954. évf. 23. sz. 41 Beér J. i. m. 226—227. 23*