Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára, 1748–1849 / 31–46. o.

SZABOLCS VARMEGYE LEVÉLTARA (1748—1849) Szabolcs vármegye levéltáráról az első ismertetés 1881-ben jelent meg Pauler Gyula tollából, majd az első — mindmáig egyetlen — á levéltár mohácsi vész előtti okleveleit közlő kiadvány bevezetése szól róla. A XVIII. századi állapotát az lllésy János által közölt, a megye főispánjától a Helytartótanácshoz küldött, 1772-ből származó jelentésből ismerjük

1

. Amikor a 20-as években a levéltártörténeti kutatások és közlések megindultak, Istványi Géza és Föglein Antal részletes tanulmányai fényt derítettek a nemesi vármegyék írásos ügyintézésének korai gyakorlatára is. E közlésekből derül kí, hogy a vármegyék írásos ügyintézése a XIV. század közepén már eléggé általános volt; az okleveles gyakorlatra éppen Szabolcs szolgáltatott perdöntő bizonyítékokat.

2 A vármegyei írásbeliség hordozója a nótárius, a XIV—

XV. században — legalábbis a mostani tudásunk szerint — bár állandó gyakorlattal rendelkezik, de mégsem tartozik szorosan a megyei tisztviselők sorába. Még a XVI. század elején is csak alkalmilag bízzák meg az írásos teendők ellátásával. Állandó tisztviselőként csak a század közepe táján tűnik fel, akkor már a későbbi levéltár alapját alkotó, — egyelőre gyér — írásos feljegyzések készítője, sőt őrzője.

3 A legkorábbi — mindmáig megmaradt — írásos feljegyzések, a későbbi protocollumok ősei, még inkább regestrumok. Ezekbe jegyezték fel a közgyűlés, vagy inkább a vármegyei sedes judiciaria elé kerülő, nagyrészt szóban előadott ügyek érdemi tartalmát, emlékezet okáért.

4 Ezt a megállapítást Szabolcs vármegye levéltárának legrégibb — 1550 óta folyamatosan fentmaradt — iratsorozata, a protöcollumok első három kötete is igazolja. A levéltár azon kevés szerencsés közé tartozik — a mai Magyarország területén csupán Zala és Zemplén előzi meg—, amelyben a jegyzőkönyvek a XVI. század közepétől, az Acta politica et judicialia iratsorozat 1570-től, az Acta juridica pedig 1629-től folyamatosan megmaradtak. Ettől az időtől az írásbeliség gyakorlatának minden változását nyomon lehet tehát követni. Ez több szerencsés tényező következménye. 1 Pauler Gyula: Századok 1881. (XV) 407; Karlovszky E., Pettkó B.: Szabolcs vármegye levéltárának mohácsi vész előtti oklevelei. Nyíregyháza, 1901; Illéssy János: Századok 1903. (XXXVII.) 731—738. 2 Istványi Géza egy 1349-i oklevél formai jelei és az írása alapján bizonyítja, hogy az Szabolcs megye által kiadott oklevél, egy 1338 óta folyamatosan működő oklevélíró kezeírása. (Vö. Kállay cs. oklevéltára. 989 ab. regeszta) Istványi G.: Levéltári Közlemények (a továbbiakban: LK) 1937; 248. s Föglein Antal: LK. 1936. 153. 4 Uő. LK. 1938. 143.