Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Leblancné Kelemen Mária: Adatok a Nógrád Megyei Levéltár történetéhez / 319–339. o.

334 • Leblancné Kelemen Mária ár 19-én lépett életbe az a rendelet, mely kimondta, hogy a levéltárak a VKM főfelügyelete alá tartoznak és (az) intézkedjék az anyagok használhatóságáról. A tényleges „kiszállások" az Országos Levéltár részéről történtek 1940—41-ben; de érdemi előrelépés nem következett be. így sem egységes munkáról, sem a második világháború küszöbén egységes óvintézkedésről nem beszélhetünk. (Részben alispáni utasítások, részben saját elgondolásaik szerint cselekedtek a levéltárosok.) A Nógrád megyei Levéltár számára e korszakban különleges feladatot jelentettek az 1920. majd 1938. évi, a megyét nagyban érintő területváltozások. így először a magyar—csehszlovák iratcsere megállapodás értelmében a vezetett anyakönyvi II. példányok és egyéb anyakönyvi iratok kölcsönös átadására került sor, majd miután 1939-ben Hont megye Magyarországhoz tartozó részét Bars megyével egyesítették, a vonatkozó és a vármegyei levéltárban Őrzött erdőgazdasági üzemterveket, térképeket, ügyviteli szabályzatokat stb. kellett átadni Bars és Hontk. e. e. vármegyék Közigazgatási Bizottságának. Ugyanakkor elküldték az odatartozó anyakönyvi iratokat is.

42 Az ellenforradalmi korszak a levéltári munka egyéb feltételeiben nem hozott változást. A korábban már említett személyi változások sem kedveztek a fejlődésnek. így zárult le a levéltár polgári korszaka; az 1944—45-ben bekövetkező felszadulás egy új kor kibontakozását ígérte. A felszabadulás utáni időszak (1945—1968) Sajnos, a levéltár számára a háború és az azt követő időszak a pusztulást, talán az elmúlt évszázadok legsúlyosabb károsodását hozta. 1945 elején hadikórház létrehozása céljából ki kellett üríteni a megyeházát. Nem volt megfelelő személy, ki a gyors áttelepítést szakszerűen irányítsa, „az anyag védelmét képviselje, ... az iratanyag rendje megbomlott, ... az anyag súlyos károkat szenvedett."

43 Mindennél és mindenkinél hívebben dokumentálja a történteket a levéltár vezetésével megbízott nyugdíjas irodaigazgatónak, Rab Lajosnak, az alispánhoz küldött jelentése. (1945. július 1.) Eszerint 1944. december 9-én szabadították fel a szovjet csapatok Balassagyarmatot; a kórházparancsnok először csak a hivatali szobákat üríttetette ki (157 helyiség volt a megyeházán); az iratokat a városházára és a levéltárba hordatta. Csakhamar szükség lett azonban a levéltár négy helyiségére is: az iratokat innen is az utca túlsó oldalán álló városházára szállították: „...áthordtunk pincébe, emeletre, mosókonyhába mintegy 4 vaggon iratot. ... így jelenthetem, hogy Nógrád vármegye Levéltára 90%-ban meg van mentve, mert csak az udvari szobából, — ahol nem oly fontos iratok voltak — nem bírtuk elhozni az iratokat, mert a helyiségek különállóak voltak és ezekért udvaron keresztül bemenni nem tudtunk." Az átmenetileg az utcára lerakott iratokat „segített elhordani a szélvihar is, ... s hordta, aki érte... De ezeknek nagy részét is megmentettük, könyveket, iratcsomókat." „...A levéltári anyagok, árvaszéki, alispáni iratok, segédkönyvek, számvevőségi főkönyvek, állami anyakönyvek II. példányai, felekezeti anyakönyvek meg vannak mentve, ezek mind a városházán vannak, régi nemesi iratok, periratok szakszerű elhelyezése hosszabb időbe kerül." „Több jegyzőségben az állami anyakönyvek megsemmisültek, azokat II. példányokkal pótolni lehet, s ha a főlevéltáros a katonaságtól hazatér, azok rendezését 42 NmL. Nm. Et. 66/1936., 215/1936., 98/1939., 800/1939. szám. 43 Borsa I. i. m.