Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Leblancné Kelemen Mária: Adatok a Nógrád Megyei Levéltár történetéhez / 319–339. o.

Adatok a Nógrád megyei Levéltár történetéhez 335 ő irányíthatja szaktudásával. Addig várni kell; egyébként a megyeháza még ma is kórház részére van igénybe véve, ott semmiféle polgári hivatal nem működhet." 1945. augusztus 11-én Dr. Kovács Jenő alispán kérelmével a Belügyminiszterhez fordul, melyben a vármegyeházának a katonai kórházi alakulattól való mentesítését kéri; ugyanis a különböző hivatalok szétszórva, igen rossz körülmények között vannak elhelyezve. A balassagyarmati Mária Valéria kórház épületeiben teljes elhelyezést nyerhetne a katonai kórház. A Belügyminiszter 1945. december 4-i válasza: „...vármegye balassagyarmati székházát rövidesen fel fogják szabadítani."

44 Ahol háborús károsodást nem szenvedett a levéltári anyag, ott sem sok változás történt közvetlen a felszabadulás előtti viszonyokhoz képest. A levéltárban és azon kívül levő iratanyag tovább pusztult, hiszen szervezett iratvédelem nem volt, a helyükön megmaradt levéltárosok a megyei vagy városi közigazgatás valamelyik területén dolgoztak, s csak „mellékesen" foglalkozhattak levéltári munkával. Ott is elsősorban — (az elpusztult anyakönyvek miatt) — a levéltárban található anyakönyvi II. példányok alapján az anyakönyvi igények kielégítése, s valamiféle „rend" kialakítása volt a feladatuk. Végre 1946. március 18-án az Országos Levéltár kérésére a Belügyminiszter utasította a törvényhatóságok vezetőit, hogy a megmaradt vármegyei, városi, községi levéltárak anyagát helyezzék biztonságba.

45 így próbálnak bizonyos szervezett iratbegyűjtést, iratvédelmet megvalósítani, melyhez mintegy ellenpólust jelentett az 1947. évi nagy selejtezés („papírgyűjtés kapcsán eszközölt"),

46 amikor is a „törvényes kereteken belül és ezen felül lehetséges" elv alapján igen sok irat pusztult el. 1947-ben erősítik meg Péczely Ödön levéltáros halálhírét, s akkor az alispán a levéltár ügyvitelével Dr. Jánoshegyi Ferenc vármegyei fogalmazót bízta meg.

47 (1947. szeptember 1-től.) Sajnos, lényeges változás ezután sem történt a levéltár életében. Bár a megindult új megyei közigazgatás a levéltári anyag megmaradt részeinek összegyűjtéséről és rendezettebb elhelyezéséről igyekezett gondoskodni, mégis az iratokat többfelé: az alispáni hivatal négy helyiségében és a múzeum alagsorában tudták végül elraktározni. Természetesen a sok vándorlás-költöztetés, ideiglenes elhelyezés, (a földön halomba rakva) mind az iratanyag pusztulását, károsodását eredményezte, pótolhatatlan veszteséget, kiiktathatatlan „fehér foltot" okozva a polgári kori forrásanyagban.

48 Jánoshegyi maga sem sokat tudott tenni a helyzet megváltoztatásáért, hiszen részben nem ismerte a levéltár anyagát korábban sem, részben annak rendezetlensége következtében csupán a legszükségesebb anyakönyvi feladatokat igyekezett ellátni más közigazgatási teendői mellett. 1948-ban az Igazságügyi Miniszter rendelete értelmében megszüntetett igazoló bizottságok iratanyagát is a levéltárban kellett elhelyezni.

49 Tehát egyre több irat, egyre több munka kívánta volna a szakszerű, hozzáértő hivatalnoki tevékenységet. Azonban továbbra is csak megbízott, s ugyanakkor más közigazgatási területen is tevékenykedő főelőadóról, levéltárosról tudunk. így 1949-ben Szentgyörgyi István, 1950-ben Radnai Tivadar nevét olvashatjuk az egyes aktákon. PL: 1950. szeptember NmL Nm. alisp. 1592/1945. és 2377/1945. szám. Borsa I. i. m. Jánosi F. i. m. 4. 1. NmL Nm. alisp. 3955/1948. szám. Jánosi F. i. m. 4. 1. NmL Nm. alisp. 19579/1947, 21985/1948. szám.