Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Leblancné Kelemen Mária: Adatok a Nógrád Megyei Levéltár történetéhez / 319–339. o.

330 Leblancné Kelemen Mária dekben is hozott a levéltárral kapcsolatos rendelkezéseket. így pl. arról intézkedett, hogy a levéltárban kell őrizni az összes vármegyei alapnak a számadási zárlatát, a gyámpénztári számadásokat, főkönyveket, a vármegyei főkönyveket, az állampolgári eskü letételéről szóló jegyzőkönyveket, a törvényhatóság területén működő királyi közjegyzők hitelesített bélyegzőlenyomatait és aláírásait; egy 1906. évi BM körrendelet a levéltár őrizetébe adta a r. t. városok és községek bélyegzői lenyomatának őrzését, leveneteegyesületek, hegyközségi szervezetek alakuló jegyzőkönyveit, a községek és vármegyei hivatalok használatából kivont bélyegzőit és pecsétnyomóit, szerződéseket, leltárakat, képviselőválasztások alkalmával felvett jegyzőkönyveket — a választási iratokkal együtt —-, régi állítási lajstromokat stb. Nem volt elég azonban ezeknek az iratoknak begyűjtése. A vármegyei irattárból a levéltárba bekerült iratok esetében az iratok megőrzése, az eredeti rend biztosítása, szükség szerinti kutatás, a szükséges iratok kiemelése és elküldése a kérő hivatalnak vagy hivatalnoknak, az elküldés nyilvántartása, visszaérkezés után az irat visszahelyezése, szükség szerint vagy rendelet alapján selejtezés stb. is a levéltáros feladata volt. A különféle gyűjteményekbe tartozó iratokkal részben ugyanazok voltak a teendők, mint az előzőkkel, részben mások. Ezeknek az iratoknak a rendjét a levéltárban kellett kialakítani, bár az anyakönyveket és ezek okmánytárait, továbbá a vízikönyvet, valamint ennek okmány- és tervtárát kivéve nem voltak a rend kialakításához egységes rendszabályok. Miután az állami anyakönyvezés 1895. október 1-én életbe lépett — s bevezetése a megyében nagyobb akadályba nem ütközött —, a levéltárakat is érintette e kérdés. Az alispán jelentése szerint: „az anyakönyvek a múlt év utolsó negyedéről vezetett másodpéldányai... hiánytalanul beterjesztve lettek, s addig is, míg az iratokkal túlzsúfolt levéltári helyiségek kibővítéséről szó lehet, ideiglenesen a levéltárnok hivatalos helyiségében, zárt szekrényben őriztetnek."

29 A vármegyei „ügykörbeosztás"-ról szóló hivatalos alispáni tájékoztató így fogalmazza meg a vármegyei levéltáros ügykörét: „Az anyakönyvi bejegyzésekkel közvetlen kapcsolatban álló, és levéltári ügyek." Levéltári segéderő anyakönyvi bejegyzéseket nem végezhet a VÜSz 239. §-a értelmében: csupán a hátralék ledolgozásáig segédkezhet egy napidíjas a levéltárosnak. De még ezzel a „nyugdíjas" vagy „díjnok" segítségével sincs minden rendjén; ezt mutatja az 1905-ös, ill. 1910-es, alispánhoz intézett levéltárosi kérelem; sőt Miskolczy-Simon János még azt is megjegyzi, hogy „a már teljesen rendezett levéltárakban is vagy allevéltárnok, vagy írnok vagy mindkettő van állandó alkalmazásban." Állandó díjnokot csak 1911-ben kapott a levéltár. Az 1911. június 20-i levéltári vizsgálat jegyzőkönyve tanúskodik arról, hogy végre sikerült a hátralékot ledolgozni. „Az anyakönyvi másodpéldányokban az UB-k currens be vannak vezetve, s azok rendben kezeltetnek... a lezárási és hitelesítési záradék helyes."

30 Ekkoriban szabályozzák végre az iratok irattári megőrzési határidejét. A megyei hivatalos lap 1903. május 20-i száma közli, hogy az alispáni iratok és segédkönyvek az alispáni irattárban 3 évig, a járási főszolgabírók iratai és segédkönyvei a járás irattárában 10 évig, az árvaszéki irattár anyaga az árvaszéknél őrizendő 10 évig, s azután kerül be mindegyik irattípus a levéltárba. 29 NmL Nm. Kgy. 22/1896. szám. 30 NmL Nm. Lt. 95/1903., 278/1905., 217/1906., 235/1903., 55/1905., 250/1910,, 288/1911. és 334/1911. szám.