Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Leblancné Kelemen Mária: Adatok a Nógrád Megyei Levéltár történetéhez / 319–339. o.

Adatok a Nógrád megyei Levéltár történetéhez 331 A Levéltár irattári anyagából jól látható az ügymenetnek fentebb vázolt jellege: megtaláljuk a különféle iratok elhelyezésének a nyomait éppúgy, mint a különféle megkeresések elintézésére vonatkozó utasításokat. Ennek kézzelfogható érzékeltetésére kiválasztottuk két év iktatókönyvét, ezek bejegyzéseit elemezve az alábbi számszerű adatokat állapíthattuk meg: Az 1872. év 222 irattári tétele' közül iratkeresés, iratkiadás 98 esetben fordult elő, iratelhelyezés (alapszabályok, térképek, különböző minisztériumok szabályzatai, telekkönyvek, végrendeletek stb.) 27, az UB-k bevezetése (a felekezeti anyakönyv II. példányába) 78, a levéltár belső ügyeire (szolgálati, dologi kiadásra) vonatkozó ügy 9, kutatás 2 esetben fordult elő. (Pl. a 167/1872. szám alatt iktatott BM leirat alapján az alispán utasítja Zámpory István levéltárnokot, hogy Pesty Frigyest, az MTA levelező és a Történelmi Társulat választmányi' tagját kutatómunkájában támogassa.) Ezen kívül pecsételhelyezés (körjegyzői pecsét és aláírás, illetve községi pecsét) 2, másolatkérés, illetve kiadás 2 és egyéb tárgy 4 esetben. Hogy a levéltáros ügyviteli teendői a későbbiekben is lényegében ugyanazok maradtak, mint a dualizmus korában voltak, azt az 1934. évi 1101 iktatókönyvi bejegyzés megoszlása mutatja: iratelhelyezés (köz- és kisgyűlések, árvaszék, központi választmány jegyzőkönyvei, alapok számadásai stb.) 174, iratkeresés, iratkiadás 5, adatszolgáltatás (bizonyítványok, igazolások, másolatok) 34, anyakönyvi kivonat kérés és kiadás 11, a levéltár belső ügyei (szolgálati és dologi) 7, pecsétek elhelyezése és egyéb 4, és végül anyakönyvi utólagos bejegyzések .bevezetése névváltoztatásokról 866 esetben fordult elő. Különösen időrabló és nagyon gyakori levéltárosi feladat volt a nemességi igazolások kiállítása, illetve az ezt megelőző kutató tevékenység. Többnyire származási adatokat, armálisokat, címereket, a nemesség kihirdetésének dokumentumait keresték az érdeklődők. A megkeresések meglehetősen körülményesen intéződtek el, hiszen a levéltáros az alispáni hivatalon keresztül kapta az ügyfél kérelmét és a kiállított hiteles másolatot vagy bizonyítványt ugyanezen az úton továbbította. Ezenkívül a Horthy-korszak utolsó éveiben az állampolgárság-igazolással, származással kapcsolatos igazoló iratok kutatása, kiadása adott sok munkát. Ehhez kapcsolódik a korszakra jellemző sok névváltoztatás, amely a már említett 866 anyakönyvi UB-ben jelentkezett. Ez tette ki tulajdonképpen a levéltáros munkájának oroszlánrészét. Sokszor naponta 80—100 bejegyzést is el kellett végezni. Itt érdemel említést, hogy — a levéltár saját fondjában található „Anyakönyvi megkeresések mutatója" című nyilvántartás tanúsága szerint — a levéltárhoz befutott anyakönyvi-kivonat kérelmek számszerű alakulásában a „zsidótörvények" életbe léptetése ugrásszerű emelkedést hozott. Míg 1897—1937 között az anyakönyvi megkeresések évi átlagos száma 30—40 körül mozgott, ez a szám 1939-ben 351-re emelkedett és az azt követő években is elég magas szinten maradt. Az adatokból még az is látható, hogy a levéltárosnak a szorosabb értelemben vett levéltárosi tevékenységre (az iratanyag őrzésére és rendbentartására) még kevesebb ideje jutott. Ennek okait elemzi Schneider Miklós a Levéltári Közlemények 1930. évi számában, és arra a végkövetkeztetésre jut, hogy mivel a levéltárban elhelyezett különféle sorozatokat és gyűjteményeket (okmányok, szabályrendeletek, anyakönyvi másodpéldányok, vízikönyvek, erdőgazdasági üzemtervek stb.) a levéltáros nemcsak begyűjti és megőrzi, hanem vezeti és ellátja a velük kapcsolatos előadói teendőket is. Ebből következik az, hogy „a vármegyei levéltárnok munkájának kilencven, sőt száz percéntjét közigazgatási teendők képezik s így /