Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Leblancné Kelemen Mária: Adatok a Nógrád Megyei Levéltár történetéhez / 319–339. o.
328 Leblancné Kelemen Mária XXII. Ipari ügyek. Kézművesek ügyei. XXIII. Rendőri ügyek. Tűzoltási szabályok. Vásárrendtartások. Árszabások. XXIV. Miscellanea. Személyi ügyek. Levelezések, amelyek az előbbiek egyikéhez sem sorozhatok." 24 Mivel az utasítás végrehajtása csak a rendezetlen anyagrészekre terjedt ki, ma a levéltár XVIII— XIX. századi iratanyagának egy töredéke (kb. 10%-a) található csak a felsorolt kútfőkbe sorolva. Ez a kútfőkbe sorolt anyagrész Archívum Mixtum (Miscellanea) néven volt ismeretes a legutóbbi időkig — feldolgozások jegyzeteiben is így szerepel —, az 1970-ben kiadott fondjegyzék azonban már ezeket a kútfőket a megfelelő közgyűlési, illetve törvényszéki állagokhoz sorolja be. A korábbiakban már említett kútfős rendszer és ún. Archívum Mixtum a maga különválasztott anyagával a levéltár feudáliskori irataiban való eligazodást meglehetősen nehézkessé teszi. Ezt a problémát csak megfelelő segédletek elkészítésével lehet kiküszöbölni, tekintve, hogy az iratanyag teljes átrendezése egyelőre megoldhatatlan feladatot róna a levéltárra. A Bach-rendszer bukását követő 1860-as októberi diploma, az 1861-es februári pátens visszaállította a vármegyei önkormányzatot. Az 1861-es év Nógrádban és országszerte a Megyei Bizottmányok, a megyegyűlések újjászületésének időszaka volt. Visszaállították eredeti hivatalába az alispánt, s vele az egész vármegyei tisztviselői kart. A Megyebizottmány 1861-es közgyűlése törvénytelennek minősítette mindazokat a hivatalokat, melyeket 1849 után hoztak létre, azonban a császári hivatalok megszüntetésével egyidőben védelemben részesítette azok iratanyagát. A Bizottmány minden megszüntetett hivatalhoz bizottságot küldött ki, „amely átvette, leltározta és a megye irattárába szállította a szerv működése során keletkezett iratokat". A kiküldött hét bizottság egyikének elnöke Madách Imre volt, aki a gácsi császári szolgabírói hivatal iratait volt hivatott számbavenni. Tevékenysége a ma levéltárosának szemével nézve is" alapos, pontos munkának nevezhető, hiszen az átvett anyagot leltározta, jegyzékelte, s csak azután szállították be a levéltárba. 25 Az alig egy évig tartó alkotmányos életet azonban ismét az abszolutizmus, a provizórium évei követték, míg végre az 1867-ben létrejött kiegyezés elhárította az utolsó akadályokat Magyarország polgári fejlődése elől. Az 1867. április 25-i tisztújítással Nógrád vármegye is visszanyerte törvényes jogait; — megszűnt az ország kerületekre történt beosztása —. * 1867 végre megoldotta azt a kérdést is, hogy kinevezett és fizetett vármegyei tisztviselő lett a megyei levéltáros. Igaz, ahogy ezt a későbbi évtizedek mutatják, egyre inkább csak közigazgatási tisztviselő, „aktákat szerelő irattáros", teljesen elszakadva az 1848 előtti, tényleges történeti levéltártól. Bár törekvések, próbálkozások voltak a megyei levéltárosok részéről, hogy megteremtsék a levéltárak új, polgári kori rendjét, kezelési gyakorlatát és megőrizzék, hasznosítsák a történeti értékű iratanyagot, sajnos, igyekezetük nem sok eredménnyel járt. Nézzük meg közelebbről a polgári korban a megyei levéltár, levéltáros helyzetét, ügykörének alakulását. ä4 Föglein A.: Nvm levéltára i. m. 12—14.1. 25 Krizsán László Madách és a levéltári forrásanyag című közleményében bemutatja azokat a dokumentumokat, melyek a bizottság említett tevékenységét illusztrálják. (LK 1964. 126—132. 1.)
