Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Leblancné Kelemen Mária: Adatok a Nógrád Megyei Levéltár történetéhez / 319–339. o.

ADATOK A NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETÉHEZ Tanulmányunkban a teljességre törekvés igénye nélkül kívánjuk bemutatni a Nógrád megyei Levéltár sorsának alakulását. Különösen érdemes ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, hiszen ez a levéltár az átlagosnál több viszontagságon ment át az elmúlt évszázadok során. Elég itt az 1682-es füleki tűzvészre utalnunk, amely az ott levő anyag nagy részének elpusztulásához vezetett, vagy említhetjük a levéltár székhelyének gyakori változását, a második világháborút követő nagy iratpusztulást, és. a megmaradt levéltári anyagnak 1951-ben a Pest megyei Levéltárba történt kényszerű beszállítását.

1 A feudalizmus kora (—1848) Nógrádban is, mint általában minden megyében, az volt a helyzet még a XIV. század második felében is, hogy mindössze néhány jogbiztosító irat, oklevél vándorolt az egyik nótáriusi, alispáni ládából a másikba, mivel a megyének állandó székhelye nem volt. Később az egyes megyegyűlési jegyzőkönyvek a főispán, illetve az alispán levelesládájába vándoroltak, majd az írásbeliség növekedésével a vármegyei jegyző, a nótárius lett a jegyzőkönyvek és egyéb folyó ügyek aktáinak az eligazítója. A megyegyűlésekre a nótáriusok hozták magukkal az iratokat, jegyzőkönyveket, amelyek az örökös vándorlás során koptak, sőt el is vesztek: pl. 1596-ban Lépes István nótárius elvesztette a vármegye jegyzőkönyvét. Komáromy András Nógrád megye levéltára című kéziratos tanulmánya szerint ezért a legrégibb közgyűlési jegyzőkönyv az 1597—1602 közötti, mely „pergamen borítékban összefűzött 206 fol. oldalra terjed". Sokszor egy-egy kiváló jegyző több vármegyében is betöltötte ugyanazt a tisztséget: így Ruttkay János Turóc vármegye alispánja, Hont, Nógrád, Zólyom és Árva vármegye jegyzője volt egyszerre. A jegyzői tisztségnek a XVI. század végétől 'választás útján való betöltése emelte annak tekintélyét. Nógrád vármegye 1598-as szabályrendelete kimondta, hogy „az alispán távollétében a jegyző is megbízást adhat a szolgabírónak". 1 Tudomásunk szerint a levéltár történetéről eddig Komáromy András, Föglein Antal kéziratom munkája, Jánosi Ferenc rövid levéltártörténete (a Levéltár fondjegyzékenek bevezetőjeként) és a Schneider Miklós által összeállított önálló kötet látott napvilágot. Az összegyűjtött egyéb, rendelkezésre álló, helyenként igen hiányos dokumentumok mellett e kéziratos és nyomtatott levéltártörténetek nyújtottak segítséget. — A levéltár sajátos adottságainak figyelembevételén túl törekedtünk arra is hogy, a kérdés feldolgozásánál minél nagyobb mértékben hasznosíthassuk mindazokat az elvi-módszertani tanácsokat, melyeket Ember Győző fektetett le a levéltártörténet módszertanáról írt cikkében. Levéltári Közlemények (a továbbiakban: LK) 1969. 158.

1.