Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Kopasz Gábor: A pécsváradi közalapítványi jószágkormányzóság és levéltára / 297–318. o.

A pécsváradi közalapítványi jószágkormányzóság és levéltára 307 3. Ha a Bach-korszakban szüneteltették is másfél évtizedig a jószágkormányzósági praefektusok működését, s az egyes uradalmak közvetlen felettes szerveivé a cs. kir. kerületi pénzügyigazgatóságokat tették is meg, ettől függetlenül a tiszttartóságok és uradalmi fiskálisok ugyanúgy folytatták működésüket, mint a főtisztségek megszüntetése előtt. Ugyanúgy működtek az uradalmak számtartóságai is. A pécsi cs. kir. kerületi pénzügyigazgatóság alá a követkző számtartóságok tartoztak: a bozsoki, a pécsváradi, a mágocsi, a vajszlói, a szekszárdi, a dunaföldvári uradalmi számtartóságok. Később az a szervezeti változás következett be a baranyai uradalmak számtartóságaiban, hogy egyesítették a pécsváradi és mágocsi uradalmak számtartóságait, illetve megszüntették a mágocsi számtartóságot és feladatkörét a pécsváradi számtartói hivatalra ruházták. De megszüntették a Bach-korszakban a versendi (babarci) egyetemi alapítványi önálló provizorátust is és községeit részben a pécsváradi tiszttartósághoz (Maráza, Máriakéménd, Monyoród, Liptód, Szederkény), részben pedig a bozsoki tiszttartósághoz (Babarc, Kisnyárád, Szajk, Versend) csatolták. A magyar kormány még 1849-ben létrehozta a közalapítványi igazgatóságot, amely tanácsadó és intéző szerve volt a kormánynak az összes közalapítványi ügyekben. E feladatokat a Bach-korszakban egészen a kiegyezésig a helytartótanács tanulmányi bizottsága intézte. Az ügyigazgatóság működését a kiegyezés után a 10 165/1867. V. K. M. sz. rendelet szabályozta. Lényegében a legfőbb felügyeletet gyakorolta az alapítványi birtokok, ezek jószágkormányzóságai felett a minisztérium megbízásából. Működését 1894-ben módosították, de ez lényeges változást nem jelentett az ügyigazgatóság hatáskörében. A Bach-korszak után, amikor a gazdászati kerületekben a praefektorátusokat újra visszaállították, a király Miltényi Miklóst nevezte ki pécsváradi főtisztté, és erről a Helytartótanács értesítette Miltényit A főtiszt kinevezése 1866. augusztus 15. hatállyal történt. Egyszersmind a cs. kir. kerületi pénzügyigazgatóságoknak a közalapítványi uradalmakra vonatkozó intézkedési joga megszűnt. A jószágkormányzó visszanyerte vezető és irányító szerepét a közalapítványi szervezet felett az egész gazdászati kerületben, sőt — mondhatjuk — a megnagyobbodott gazdászati kerületben, hiszen a pécsváradi főtisztséghez csatolták a Fejér megyei bárándi és szentágotai uradalmakat, valamint a Somogy megyei lakócsai uradalmat (zselicszentjakabi és vaskaszentmártoni apátsági, s a szentbenedeki prépostsági javakat). Az új főtiszt utasította az összes tiszttartóságokat, hogy 1866. december 15-től minden jelentést a pécsváradi gazdászati kerületi főtisztséghez küldjenek.

10 A közalapítványi kerületi pénztárak (filiális kasszák) számára 1868-ban adtak ki hét szakaszra terjedő szolgálati utasítást. Ebben részletesen intézkedtek a számtartói hivatal létszámáról, a tisztviselők kötelességeiről, a hivatali .ügyintézésről, az uradalmak jövedelmeinek beszedéséről, a számfejtés módozatairól, a hátralékok behajtásáról, a hátralékok növekedésének megakadályozásáról, a pénzkezelésről és a pénztár helyi ellenőrzéséről. A pénztári szolgálati utasítás megszabta, hogy a kerületi pénztárak személyzete számtartókból, ellenőrökből, s egy vagy több hivatali írnokból álljon. Az ügykezelésről és ügyintézésről úgy intézkedett, hogy minden kerületi pénztárnál vezetni kell az iktatókönyvet, a szerződések könyvét és a rendeletek nyilvántartását. A kerületi pénztáraknak minden félév végén kimutatást kellett készíteni uradalmánként a hátUo. Pécsváradi fő tisztség iratai, 1/1866. sz.