Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Kopasz Gábor: A pécsváradi közalapítványi jószágkormányzóság és levéltára / 297–318. o.

308 Kopasz Gábor ralékos tartozásokról és ezt a főtisztségek útján kellett felterjeszteni a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. A számtartók minden bevételt, vagy kifizetést előzőleg számfejtettek. Minden kerületi pénztárnál kellett lenni egy kézipénztárnak és egy főpénztárnak. A kézipénztárban kezelték a napi bevételeket, a főpénztárban pedig a kézipénztári feleslegeket. Az 1874. évben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium összpontosítási, egyszerűsítési és gazdálkodási szempontból bizonyos szervezeti összevonásokat határozott el a pécsváradi főtisztség gazdászati kerületében. Döntésének meghozatala előtt a minisztérium tárgyalásra hívta fel Budapestre a pécsváradi főtisztet ezzel kapcsolatos véleménynyilvánítás végett. A V. K. M. rendeletével megszüntette a dunaföldvári, a vajszlói és a mágocsi önálló uradalmi számtartóságokat, s a dunaföldvárit a szekszárdi számtartósághoz, a vajszlóit a lakocsai szamtartósághoz, a mágocsit pedig a pécsváradi uradalmi számtartósághoz csatolta. Megszüntették a pécsváradi erdészeti állomást (uradalmi erdőgondnokságot), és az erdészeti teendők végzésével a főtisztségi kerület erdőmesteri hivatalát (kerületi erdőhivatal) bízták meg. így a pécsváradi kerületi erdőhivatal látta el a jószágkormányzóság központi kerületi erdőhivatali teendőin kívül a pécsváradi uradalmi tiszttartósághoz tartozó erdőgondnoksági feladatokat is. A V. K. M. rendelet hivatkozott arra, hogy a lakocsai uradalomhoz már több évvel ezelőtt hozzácsatolták a szentbenedeki uradalom és a zselicszentjakabi birtok számtartósági ügyeit, s ugyancsak évekkel ezelőtt beszüntette a minisztérium az önálló bozsoki uradalmi számtartóság működését és a bozsoki számtartósági ügyeket is a pécsváradira ruházta át. A jobbágyfelszabadítással és a jobbágybirtokok megváltásával jelentősen kisebb lett az alapítványi birtokok területe, elsősorban a szántóterület. A szántóterületek művelésére, hasznosítására még az is jellemző, hogy folyton szűkült az uradalmak majorsági területe és egyre több szántóterületet adtak bérbe egyes árendásoknak. Mivel ezzel szemben az erdőterület szinte teljes egészében a főtisztség, illetve az uradalmak kezelésében maradt, ez rányomta bélyegét a további működésre, amely abban nyilvánult meg, hogy az erdőgazdálkodási munka előtérbe került a szoros értelemben vett szántóföldi mezőgazdasági munkával szemben. Ehhez még az is hozzájárult, hogy már az 1879: XXXI. te. is fontos intézkedéseket hozott a közalapítványi erdők kezeléséről. Megszabta, hogy az erdőket előre elkészített, rendszeres üzemterv szerint kell kezelni, amely terveket a földművelésügyi miniszternek jóvá kell hagyni. Az erdőfelügyelők feladatává tette a törvénycikk, hogy időközönként tegyenek jelentést az erdőkezelésről és ennek ellenőrzéséről. Ha az erdők kezelésében az erdőfelügyelők szabálytalanságot tapasztaltak, erről azonnal jelentést kellett tenniök a vármegyei közigazgatási bizottsághoz. A megnövekedett erdészeti feladatokat továbbra is a meglévő erdészeti szervek látták el, vagyis a gazdászati kerület főtisztsege alá rendelt kerületi erdőhivatal és az uradalmak tiszttartóságai mellett működő erdőgondnokságok. 4. A legjelentősebb szervezeti változás a pécsváradi jószágkormányzóság alatt az 1890. év elejével történt, amikor a somlyóvásárhelyi gazdászati kerület idecsatolásával az egész Dunántúlon az alapítványi uradalmak a pécsváradi főtisztség kezelése és irányítása alá kerültek. A neve ettől kezdve Pécsvárad—somlyóvásárhelyi kerületi főtisztség lett, a székhelye továbbra is Pécsvárad maradt. Jelentős hatásköri növekedést is jelentett ez a főtisztség számára, hiszen egy tanulmányi alapítványi és hat vallásalapítványi uradalommal növekedett meg a hatáskörébe utalt uradalmak száma.