Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Komjáthy Miklós: Két ismeretlen „közös” minisztertanácsi jegyzőkönyv : az osztrák-magyar államközösség történetéhez / 273–295. o.

286 Komjáthy Miklós egyértelműen az uralkodónak tartotta fenn.

27 A hadügy, szinte a feudális fejedelem jogkörére emlékeztetően, maradt meg leginkább az uralkodó negotium privatumának. Az Ausztria császára címet 1804-ben I. Ferenc mint ,*Regent des Hauses und der Monarchie von Österreich" vette fel. A kezdetleges megfogalmazás, amely a Monarchiát dinasztikus képződménynek mutatta, világosan bizonyítja, hogy ez a sajátos államfogalom elválaszthatatlan volt az uralkodó személyétől és a dinasztiától.

28 Az uralkodó személyében megtestesülő oszthatatlan és szétválaszthatatlan állami egység és szuverenitás Ausztria—Magyarország legdinasztikusabb szervében, a a hadseregben érvényesült a legmaradéktalanabbul. A kiegyezéses államapparátus parlamentjeitől ez függött a legkevésbé. Benne öltött testet leginkább a jogilag nem létező, a Monarchia két felét összefogó, beboltozó birodalom eszméje. (Jellemző, hogy a birodalmi jelző a német politikai nyelvhasználatban a hadügyminisztériummal kapcsolatban élt legtovább. Annak 1911-ig Reichskriegsministerium volt a neve.

29

) Nem hiába mutatkozott mindig egyenruhában a császár és király, nem hiába volt Házának minden tagja a Monarchia hadseregének katonája, dinasztia és hadsereg nemcsak jelképe volt a birodalomnak, hanem, kivált a világháborúban, maga volt a birodalom.

30 Ha egyáltalán volt osztrák—magyar hazafiság, monarchikus birodalmi érzület, az szinte csak a közös hadseregben élt. Vázlatos áttekintésemet azzal szeretném befejezni, hogy. utaljak a kérdés további,, elmélyült vizsgálatának fontosságára. A közös hadseregnek a Monarchia politikáját nem egyszer meghatározó szerepe még tisztázásra vár. A Habsburg-birodalom közös szervei közül ez élte a legönállóbb életet, s benne hatottak legintenzívebben a feudalizmus korának erőtényezői. Mindez talán menti, hogy a fentiekben, a német—magyar, ül. az osztrák—magyar állami együttélés áttekintése során, a kiegyezés előzményei közül fokozottabban figyeltem a feudális maradványokra. Hisz a hadsereg, ez a sok feudális maradványt őrző intézmény legjelentősebb eleme volt a Monarchiát összetartó államapparátusnak. Ahogy egykoron az udvari hadi tanács a Habsburgbirodalom külpolitikájára irányítóan hatott, a dualizmus korában, kivált a Monarchia életének utolsó évtizedében, az Osztrák—Magyar Monarchia vezérkara a hivatásos külügyi szerveknél is döntőbb befolyást gyakorolt a birodalom külkapcsolatainak alakítására. Van valami jelképes abban, hogy a német—római birodalmi (resp. osztrák—} magyar államközösség kezdeteit a birodalmi és a magyar címer egymás mellé függesztésének — tudtunkkal — sikertelen kísérlete, annak tragikus végét pedig a közös hadsereg vezérkara által felidézett, pusztulásba torkolló háború kellős közepén az Osztrák—Magyar Monarchia birodalmi címerének megalkotása és törvénybeiktatása jelzi.

31 27 Az 1867. december 21-i osztrák törvény 5. §-a szerint ez „ausschliesslich" a császár jogkörébe tar.tozik. 28 Brunner, Otto: Der österreichisch-ungarische Ausgleich von 1867 und seine geschichtlichen Grundlagen. A 26. jegyzetben id. mű 16. 1. 29 Uo. 17.1. 30 -A fekete—sárga kardbojt, a sapkarózsán az uralkodó nevének kezdőbetűi s legfőképpen az Osztrák—Magyar Monarchia hadi lobogója jelképezik a legjobban a hadsereg nem magyar, nem osztrák, hanem dinasztikus birodalmi jellegét. 31 Ez a címer voltaképp az volt, amit Zsigmond akart fél évezreddel azelőtt: a birodalom és Magyarország címerének egymás mellé állítása. A két címert a dinasztia családi címere kapcsolta össze. Olv. Csánki Dezső: Az új magyar és úgynevezett közös címerekről. Budapest, 1916. 22—28.1.