Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Komjáthy Miklós: Két ismeretlen „közös” minisztertanácsi jegyzőkönyv : az osztrák-magyar államközösség történetéhez / 273–295. o.

KÉT ISMERETLEN „KÖZÖS" MINISZTERTANÁCSI JEGYZŐKÖNYV (Az osztrák—magyar államközösség történetéhez) I. Zsigmond magyar király 1411 júniusában megbízta Friedrich von Sachsenhausent és Johann Romlean von Kobern lovagot, járjanak el Frankfurt város tanácsánál, hogy az hozassa rendbe, illetőleg alakíttassa át az uralkodó ottani szálláshelyeit, s gondoskodjék a birodalom és Magyarország címerének felfüggesztéséről?- A tanács elutasította a magyar király kérését. Pontosan nem ismerjük az elutasítás okát, s a császári regesztakönyvekben megőrzött királyi parancs indokairól sem tájékoztat a sommás utasítás. Keresve sem találhatnánk azonban kifejezőbb szimbólumot arra az öt évszázados együttélésre, amely éppen a királyi óhaj megfogalmazásának idején indult, s amely a magyar népet és Magyarországot lazább-szorosabb szálakkal fűzte össze e századok során a Német—római Birodalom, illetőleg a Habsburg-birodalom, végezetül az Osztrák—Magyar Monarchia, s ennek keretei közt élő népek sorsával. Ez a fél évezred Európa képét teljesen átalakította, gyökeresen megváltoztatván népei gazdasági életének alapjait, s az államok politikai szerkezetét. Mindez a változás, mint ismeretes, nem egyidejűen, nem egymással összhangban ment végbe. A nem egyenletes fejlődésnek sehol sincs oly nagy jelentősége, mint népek és államok együttélésének történetében. Az a Magyarország, amelynek királyát a Német—római Birodalom választófejedelmei királyukká választották, nemcsak társadalmi-gazdasági alapjaiban és politikai szerkezetében volt szinte összehasonlíthatatlanul más, mint amelyik a Habsburg-monarchiával hullott szét, hanem hatalmi súlyát, európai szerepét és jelentőségét tekintve is. Mindez áll, természetesen a másik félre, a Német—római, illletőleg az osztrák birodalomra is. 1867-ben, ennek az állami szimbiózisnak utolsó szakasza kezdetén, amikor számbavették és méghatározták az együttélésből és egymásrautaltságból következő közös ügyek intézésének módozatait, ismételten is, néha szinte rosszallóan állapították meg, hogy noha már legalább másfél évszázada felismerték e kérdések szabályozásának szükségességét, sort arra mindaddig nem kerítettek. Egyelőre a válaszadás igénye nélkül, mint csak hosszabb kutatások után megválaszolható kérdéseket vetem fel: Vajon véletlen volt-e ez? Vajon a korábbi századok államférfiainak valamiféle mulasztásán múlt-e e kérdések szabályozatlansága? Vagy netán a dolgok csak a XIX. század második felére alakultak úgy, hogy azok rendjét egyáltalán szabályozni lehetett? S vajon, mire a jogi alapozás sorra került, az együtt1 Regesta Imperii XI. — Die Urkunden Kaiser Sigismunds (1410—1437). Verz. v. Wilhelm Altmann. Innsbruck, 1896. — 1. Lieferung. 36/a. reg. (4. 1.) lg Levéltári Közlemények