Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Komjáthy Miklós: Két ismeretlen „közös” minisztertanácsi jegyzőkönyv : az osztrák-magyar államközösség történetéhez / 273–295. o.
274 Komjáthy Miklós élés feudális századai alatt kialakult formái és szervei ennek az együttélésnek nem épültek-e bele, legalább részben, az új alapokba? 2 Zsigmond, amikor kifejezte óhaját, hogy új birodalmának címere mellé függeszszék ki régi királysága címerét is, annak a Magyarországnak volt királya, amelyet már komolyan fenyegetett a török birodalom, s annak a Német—római Birodalomnak lett uralkodójává, amely megválasztásakor három pápa és három császár korát élte. A két államnak, amelyet az ő személye kapcsolt egybe, hatalmi súlyában akkor még nem volt meg az a félelmetes különbség, sőt a címerek egymás mellé függesztésének kívánsága, mintha arra utalna, hogy a Német—római Birodalom rendjei előtt nem kis mértékben növelte Zsigmond tekintélyét, hogy Magyarország királyaként léphetett elébük. Idegen uralkodók királlyá választásában általában, így a Birodalom, majd a Magyar Királyság esetében is, nyilván az volt a meggondolás, hogy a megválasztott uralkodó hatalma, tekintélye, erőforrásai javára szolgálnak majd az őt királlyá választó országnak is. Tudomásom szerint, forrásszerű alapossággal még nem vizsgálták, de feltehetjük, hogy dinasztikus érdekeken túl, rendszerint valami konkrét politikai szükséglet hívta életre a középkori perszonáluniókat. A középkori államberendezés a személyi kapcsolatok sajátos szövevénye. „A kormányzat személyes jellege, különösen akkor szembetűnő, ha egy uralkodó egyszerre több ország* sceptrumát tartja a kezében. Ilyenkor nemcsak az összes állam összes kormányzati ágainak lesz ugyanaz a személy a kiindulópontja, hanem a különböző államok primitív kormányszervei is teljesen összekuszálódnak." Szilágyi Loránd, akitől e sorokat idéztem 3 , gondos forrástanulmányok alapján megállapította, hogy a Zsigmond uralma alatt álló országok mindegyike megtartotta törvényhozásának, belkormányzatának, igazságszolgáltatásának önállóságát, s ezek intézésére közös szervek nem jöttek létre. Annak következtében azonban, hogy Zsigmondnak hosszú időt kellett töltenie a Birodalom területén kívül, Magyarországon, s még többet Magyarországon kívül, a Birodalomban, óhatatlanul odavezetett, hogy a két állam kormányzata bizonyos pontokon egybefonódott. Szilágyi a középkori államszervezet primitívségének mondja, helyesebb azonban sajátosságának nevezni azt a körülményt, hogy a jelzett, külső okok következtében az egybefonódás túllépte az uralkodó közös voltából eredő szokásos viszonyt. A jellegzetesen „középkorias", az uralkodó azonos személyével egybekapcsolt államközösség, azzal, hogy az uralkodó személyén túl, államainak legmagasabb tisztségviselői is azonos személyek lehettek, még nem mosta el ennek az államkapcsolatnak perszonálunió jellegét. Nem mosta el elsősorban azért, mert az ügyeket — amenynyire e kérdést az eddigi kutatások alapján ismerjük — még nem erre hivatott alkot2 Dolgozatomban az osztrák—(resp. német—) magyar államközösség problémájára szeretném felhívni a figyelmet, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy áttekintésemben a kérdésnek csupán a jogi oldalát nézem. Azt, hogy az egymással élés normái és formái jogi szabályozás alapján, vagy jogon kívül jöttek-e létre. Természetesen, az ún. királyi Magyarországról lesz szó s azon belül is az együttélés lehetőségeit kereső rendi törekvésekről. Összefüggéseket vizsgálok, a nélkül, hogy a számbavett jelenségeket értékelni kívánnám. Ha a birodalmi gondolat megvalósulásának lehetőségeiről beszélek, nem igenlem azt, ha akadályairól, nem sajnálkozom miattuk. Csak a tényeket igyekszem megállapítani. S mindezt megközelítően sem teljes forrásanyag alapján. Ha a tervemet megvalósíthatom, ül. ha még lehetőségem lesz rá, megkísérlem a kérdésnek a teljes forrásanyag felhasználásával történő feldolgozását. 3 Szilágyi Loránd: A Német Birodalom és Magyarország personális uniója 1410—1439. A Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. IV. évf. Budapest, 1934. 160.1.
