Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Kállay István: Balassa Ferenc iratai / 247–271. o.

Balassa Ferenc iratai 257 tárgyakat, a vizsga rendjét és tárgykörét. Érdekes, hogy az árvaház története külön tárgy volt. 1784-ben a bártfai elemi iskola, a nagyszombati gimnázium ügyével foglalkozott. Iskolaügyben Balassa Neny kabinet titkárral is levelezett.

46 Egy keltezés nélküli emlékirat az uralkodó és az iskolaügy viszonyáról, a nagyszombati egyetemen oktatott tárgyakról szól. Említést érdemel egy, a pesti elemi iskola hiányosságairól készült jelentés (kevés a tanár, szabályozni kell a külvárosi iskolákat), valamint a helytartótanács vegyes oktatási bizottsága előtt referált ügyek jegyzéke. Balassa 1773-tól egész haláláig kapcsolatban és levelezésben állott Ürményi Józseffel.

47 Ürményi az első levelet 1773-ban felesége Bács megyei részbirtoka miatt írta, az úrbérrendezés meggyorsítása érdekében. 1775-től kezdve a levelezés elsősorban az iskolaügyet, az elemi iskolák bevezetését, a budai nyomdát, a nagyszombati egyetemet, a tanulmányi bizottságot, a tanulmányi alapot érintette. Az iskolaüggyel való kapcsolatát Balassa később sem szakította meg. 1789-ből Tessedik Sámuel felsőbb mezőgazdasági iskolai tankönyvének és egy felállítandó főipariskolának a tervezetét találjuk az iratai között. 1791-ből való egy törvénykivonatokat tartalmazó összeállítás, mely az uralkodó oktatási és iskolaügyi legfőbb hatalmát mutatta be. Ugyanebből az évből való egy emlékirat az iskolákban oktatandó tárgyakról.

48 1792-ben Spaits István filozófiai doktor kérte Balassa támogatását a budai főgimnázium igazgatói állása elnyeréséhez.

49 1793-ban az üresedésben levő pozsonyi, nagyváradi és pécsi tankerületi főigazgatói kinevezésekről mondott véleményt. Ebből kitűnik, hogy Mária Terézia idejének visszaállítására törekedett, „mikor a királyi tekintély és a felségjogok szilárdan állottak".

50 8. Fiumei királyi biztos (15. tétel). Amint tudjuk, Mária Terézia 1777. szeptember 5-i rendeletével Fiume városból és révből, Podbergből, Lopacaból, Buccari, Buccarica, Porto Ree és két Batthyány uradalomból — Brod és Grobnik — létrehozta a korábban nem létezett Szever megyét. 1778. április 10-én Fiumét, a tengermelléket, Buccarit, Buccaricát és Porto Re-t kivette a megye hatásköréből és a fiumei kormányzó alá rendelte. Az 1779. április 23-i diploma végül úgy intézkedett, hogy Fiume és kerülete Magyarországhoz tartozik.

51 Ezt egészítette ki az uralkodó 1779. május 20-i határozata, mely szerint Buccari várost és kikötőt valamint Buccaricát Fiume mintájára kereskedelmi kerületként kell igazgatni, hadiadót kell szedni, és arról évente jelentést adni. Az uralkodói rendelet nem váltott ki egyértelmű egyetértést az érintettekből. Elégedetlenkedtek a hajótulajdonosok a taxa szedés, a buccariak az adószedés miatt. A kerülethez csatolt két uradalom közül az egyik — Grobnik — parasztjai pedig az új rendelkezés hallatára megmozdultak. A súlyos kérdések megoldására az uralkodó Balassa Ferencet küldte ki Fiumébe királyi biztosnak, ki a fiumei kereskedelmi-biztosi intézmény ügymenetével és hivatalvezetésével már fiatal helytartótanácsosi korában foglalkozott.

52 A fiumei királyi bizottság elnöke — biztosként — Balassa Ferenc lett, tagjai: Majláth József Szever megyei főispán és kormányzó, Caballini János zengi püspök, Basse tábornok társbiztos, Ivanich György Szever 46 Uo. No 1677. 47 Uo. No 9407—9435. 48 18. tétel, 1791. 48 Uo. 1792. febr. 6. 50 Uo. 1793. máj. 2. — Id. még: Mályusz i. m. 620—621. 51 Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék, Budapest 1880. II. 348. 62 17. tétel, 1757. okt. 24. \J Levéltári Közlemények