Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Jároli József: Adatok a XVIII. századi protestáns anyakönyvek forrásértékéhez : három Békés megyei község anyakönyvei alapján / 241–246. o.

ADATOK A XVIII. SZÁZADI PROTESTÁNS ANYAKÖNYVEK FORRÁSÉRTÉKÉHEZ (Három Békés megyei község anyakönyvei alapján) A népességfejlődés belső tényezőiről a rendszeres statisztikai felvételek megkezdése (1869) előtti időből a felekezeti anyakönyvek tájékoztatnak. Egy település, vagy terület népesedéstörténetének feldolgozásánál ezért elsőrendű forrásokként jönnek számításba, amellett, hogy ezek a régi matrikulák számos olyan községtörténeti, művelődéstörténeti adalékot őriznek meg, amelyet az általános történeti feldolgozás sem nélkülözhet. Az anyakönyvezési gyakorlat bizonyos eltéréseket mutat. Más a különböző felekezeteké, más a különböző időszakokban. Ezért forrásértékük, felhasználhatóságuk néhány kérdését kívánjuk körvonalazni e rövid összegezésben. Békés megye, amelynek népe végigszenvedte a török hódoltság 150 évét, a XVIII. században nyerte el mai településképét. Szinte minden helység a század folyamán jelentős betelepülő rajokkal bővült. Népeinek jó része a XVIII. századi termelőerők fejlettségét tekintve szinte népesedési vákuumnak tekinthető területre, az ország legkülönbözőbb vidékeiről vándorolt be, kihasználva a szabad földterületek adta lehetőségeket. A spontán betelepülésekkel párhuzamosan szervezett telepítés is folyt, amelynek a megye földesura, Harruckern János György volt a kezdeményezője. A szabad földekre szükséges munkáskezeket biztosítandó a földesúr vallási kedvezéseket is adott az újonnan betelepülteknek. Ennek következményeként a Felvidékről az Alföldre települő szlovákok, a Dunántúlról bejövő magyarok megtartották lutheránus vallásukat, ugyanígy a Tiszántúlról és a körülötte levő településekről érkező magyarok református hitüket. Egyedül Endrőd látszik olyannak, ahol a katolikus népességhez történtek további beköltözések. Az újonnan betelepülők a hódoltság alatt szétzilált katolikus egyházzal szemben vallási különállásukat megtartották. A következetes ellenreformációs tevékenység csak a XVIII. század végére tudja visszaszerezni régi hadállásainak egy részét. A községek jórésze azonban minden földesúri kényszer, vallási türelmetlenség ellenére is megmarad a protestantizmus mellett. A fenti okok miatt ebben a megyében különösen jelentősek a történeti kutatás számára a protestáns anyakönyvek. Annál is inkább, hiszen az első időszakban, közvetlenül a megtelepedés után egyetlen, helyben készült írásos források. A vizsgált három Békés megyei község, Gyoma, Mezőberény, Orosháza esetében is így jönnek számításba az anyakönyvek. Gyoma 1717-ben lett lakott hellyé a török pusztítás után. Első lakói reformátusok, részben evangélikusok.

1 Mezőberényt 1723-ban evangélikus szlovákok, 1725-től evangélikus németek, 1731-től református magyarok népesítik be.

2 A három etnikum 1 Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára, I. Pest, 1851. 68. 2 Mezőberény története I. Szerk. Szabó Ferenc. Mezőberény, 1973. 96—105. \(j Levéltári Közlemények