Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Iványi Emma: A pozsonyi, a budai és a kassai bizottság a Rákóczi szabadságharc előtt, 1697–1704 / 211–240. o.
A pozso nyi, a budai és a kassai bizottság a Rákóczi szabadságharc előtt (1697—1704) 233 Ságokhoz adóügyben intézett rendelkezéseit, az általuk kieszközölt királyi parancsokat. Ezek a leiratok önkényes utalványozásokról szólnak, soronkívüli ingyen munkát, s egyéb szolgáltatásokat kívánnak a bizottságokon keresztül az adózóktól, azonkívül megyéket, összefüggő területeket különítenek el az országtól, s ezeket (mint pl. Bács megyét, Horvátországot és Szlavóniát) megakadályozzák abban, hogy az országos adózásban részt vegyenek. 104 A kancellária ez alkalommal is Kollonics Lipót támogatására számított, tőle várt intézkedést. Nem első eset, hogy Kollonics, haláláig az abszolutizmus töretlen híve, ellentétbe került a bécsi abszolutistákkal. 105 Ami a bizottságoknak fennmaradását illeti, ezekhez való ragaszkodását magyarázza egy 1694-ben, a bécsi udvari kamara elnöki tisztéből való távozása után kelt felterjesztése. Itt és a magyar kamara élén szerzett tapasztalatai hatására az a meggyőződése alakult ki, hogy a katonai — és a vele kapcsolatos adóügyet egy az uralkodó közvetlen fennhatósága alatt álló „kancelláriából" kell irányítani, különben az ügyek elakadnak, sok minden homályban marad, vagy felületesen intézik el. 106 Lényegében ez a javasplt „kancellária" valósult meg az 1697-ben megalakult Ministerialis Deputatióban, s ennek alárendelt szervei voltak a magyarországi bizottságok. Anélkül, hogy megszokott Kollonics-képünkön ezen a helyen változtatni kívánnék, vagy a forrásokban minduntalan felmerülő „bizottságpártoló" magatartásának bővebb magyarázatát tudnám adni, erre a tényre felhívom a figyelmet. A magyar kancellária, amely adóügyben a rendek óhajtását tolmácsolta, másképpen tett jelentést Kollonicsnak, s másképpen tájékoztatta a bécsi udvari kamarát és a haditanácsot. 1702. november 24-én a kancellária tudomására hozta a bécsi udvari kamarának, hogy a négy milliós adóösszeg elfogadása körüli vita még nem dőlt el, az egyetlen Nyitra megyén kívül más megyétől nem érkezett válasz. A kancelláriai fogalmazvány végén van egy kihúzott szakasz, amely a tisztázatba nem kerülhetett bele, ismét arról, hogy a négy millió ügyében a kancellária egyedül csak a Deputatio utasítására küldhet adóügyben leiratokat Magyarországra. 107 Ez után a kitérő, elhárító válasz után a kancellária jelentést írt a helyzetről a Deputationak, rávezetve, hogy Kollonics Lipótnak saját kezébe adandó át. Nyíltan közölte az érsekkel, hogy a három millió adó mellett kívánt negyedik milliónak megfizettetése teljesen lehetetlen, az akadályokat több pontban felsorolta, s nemcsak Nyitra, hanem egyéb megyék véleményéről is tájékoztatta. 108 Ugyancsak a Deputatióra (lényegében Kollonicsra) támaszkodva tagadta meg a magyar kancellária a bécsi udvari kamarának azt az óhaját, hogy szüntessék meg a budai bizottság rendi pénztárát, amelynek működésével a kamara bizonyára nem volt elégedett. A kancellária ezúttal sem továbbította a bécsi kamara erre vonatkozó leiratát. 109 104 Conc, exp. 1702. december. No. 87. 105 Benczédi László i. kéziratos tanulmányában: Kollonics és Lobkowitz ellentéte az 1670-es években. 108 Maurer J. i. m. 344—345.1.: „Als Kollonitsch schon die Ober-Inspection der Hofkammer niedergelegt hatte, rieth er dem Kaiser, dieser möge eine eigene Kanzlei errichten, welche das gesammte Militärwesen: die Verpflegung der Soldaten, die Munition, den Train, die Befestigungen, das Schiff-, Brücken- und Fuhrwesen, die Contributionen, die Subsidien, die Bewilligungen der einzelnen Länder und die gesammten Militärrechnungen zu controliren hatte; denn sonst bliebe Manches stocken und «in obscuro», manches würde bloss «superficialiter» ausgemacht. Dann würde Alles in einem besseren und geregelteren und schnelleren Gang kommen." — Kiemelések tőlem. 107 Conc. exp. 1702. november. No. 75. 108 Uo. No. 76. 109 Conc. exp. 1703. február. No. 57.
