Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Fábiánné Kiss Erzsébet: Az országos rendőrség ügye 1848–1849-ben / 187–209. o.
Az országos rendőrség ügye 1848—1849-ben 207 rendőrséggel. Városi tekintetben teljes jogkörrel a városi rendőrség járt el, de összeköttetésben maradt az államival. — Útlevélrendszer bevezetése; szállásolási ügyek, árak, — mint annak idején Debrecenben. 75 Egy Hajniknak adott utasítás szerint a szegedi városi rendőrségét is jórészt minisztériumi emberek árasztották el. 76 * Igen jelentős ténynek tartjuk, hogy 1848—1849-ben felismerték és tervezték az állami, központilag irányított országos rendőri hálózatot, amikor ez Magyarországon véglegesen csak később, 1920-ban valósult meg.. Az eddig felsorakoztatott adatok alapján úgy látjuk, hogy a távlati, az országos hálózatot kiépíteni akaró tervek mellett 1848—1849-ben a fő feladatot a „rebellis'* főváros rendőrségi felügyelete jelentette. Ennek politikai okait a tanulmányban elemeztük. Kizárólag fővárosi rendőri ügyekkel foglalkozott az 1848-i budapesti alosztály és — néhány országos jellegű feladattól eltekintve, mint pl. a hadifoglyok adminisztrálása — az 1849-i Országos vagy Állami Rendőri Hivatal. Ebben a kérdésben a Minisztérium a legtovább a fővárosi rendőrség — valójában csak részleges — államosításával jutott. Az egész országra kiterjedő rendőri hálózat 1849-ben került napirendre a rendőrfelügyelői szervezet létrehozásával. A rendőrfelügyelők vezetője nem a nevével is erre hivatott Országos vagy Állami Rendőri Hivatal, hanem a minisztériumi rendőri osztály volt. A Rendőri Hivatal és a minisztériumi osztály viszonyáról azonban mind hatásköri, mind személyzeti vonatkozásban keveset tudunk. A rendőrfelügyelői szervezésre Szemereeknek nem sok idejük maradt; az országos rendőrség terén leginkább Madarászoknak volt módjuk cselekedni. Amint a bevezetésben is hangsúlyoztuk, a rendőri szervezet kiépítése a közigazgatási reform szerves része volt. Különféle — fentebb tárgyalt — okok miatt azonban a Minisztérium vezetői a sürgős megoldást kívánó belbiztonsági kérdést elválasztották a lassan készülő, sok időt és körültekintő munkát igénylő reformtól. Hamar szerettek volna hatékony rendőri szervezetet létrehozni, de az a megoldás csakis ideiglenes és felemás lehetett az alap, a közigazgatási reform megoldása nélkül. Ha el is fogadjuk azonban az ideiglenes, gyors megoldás szükségességét, el kell marasztalnunk a rendőrség szervezőit abban, hogy nem képviselték következetesen a központosítást egy olyan államszervezési kérdésben, amelynek — ahhoz, hogy jó legyen — ez elengedhetetlen feltétele. Valamennyi tervezet és gyakorlati megoldás — kivéve talán az egy Zerffy-féle elaborátumot — visszatér a Helytartótanács idején megszokott formához: a központ nem a saját embereivel dolgoztat az ország területén, vagy legalábbis ezek az alsó tisztviselők nem közvetlenül függenek a központtól. Engedmény, volt ez a megyei nemesség önkormányzatközpontú nézeteinek, és — aligha tévedünk — ezt az engedményt a Minisztérium tekintélye, intézkedéseinek hatékonysága sínylette meg. Fábiánná Kiss Erzsébet 75 OL. H 9. 1849: 473. ein. sz. júl. 12. Szeged. 76 „A városnál a rendőrséget, a mi személyzetünk alkalmazásával, rendkívül sietve, rendezzék,. és Önök saját vezérletük alatt indítsák meg a munkálatot." OL. H 9. 1849: 474. ein. sz. júl. 12.
