Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Fábiánné Kiss Erzsébet: Az országos rendőrség ügye 1848–1849-ben / 187–209. o.
206Fábiánná Kiss Erzsébet egyidőben tehát a három város egyesítését kimondó rendeletével, és lényegében csak irányelveket ad; a továbbiak kidolgozása azután következett volna, de arra már nem jutott idő. Ezért nem is sorolja fel, hogy melyek azok a tárgyak, amelyekben ezután a középponti osztály és melyek azok, melyekben ezután is a városi hatóság dönt és intézkedik. Csupán azt szögezi le, hogy az eddigi rendőri költségeken felül adódó kiadásokat az állam viseli. Nagyon érdekes a rendelet indoklása: amíg az új közigazgatási rendszer nem lép életbe, az e téren bevezetni kívánt reformok egyedül a rendőrség terén valósíthatók meg, mert a rendészeti feladatok természete megkívánja a sürgősséget. A rendészeti feladatok jó adminisztrációja pedig elkülönült szervezetet és személyzetet feltételez. 72 A vidéki megbízottak rendszerének kiépítése Madarászéknál realizálódott először (kebelbéli biztosok, Debrecenből előreküldött helyi megbízottak), és ez az első lépést jelentette az állami országos rendőrségi szervezet kiépítésében. Ez azonban sem akkor, sem 1849 későbbi hónapjaiban nem oldódott meg véglegesen és maradandóan. Az 1849-i vidéki rendőrfelügyelőségek felállításának célját és működésük lényegét a rendelet a kormány „mindentudóságában", ill. tájékoztatásában adja meg. 7S A rendeletben Szemere határozottan kijelenti, hogy csak ideiglenes intézkedésről van szó; az új közigazgatási rendszer megalkotásáig és bevezetéséig szolgál. A végrehajtást a helyi, törvényhatósági tisztviselők kezében hagyta meg: „A rendőri felügyelők a törvényhatósági tisztviselők irányában csak figyelmeztető és javasló módon léphetnek fel... a kormány irányában tudósítólag, véleményezőleg járnak el... egyenes rendelet, s rendkívüli szükség nélkül sehol sem lép fel (a fővárost kivéve) mint végrehajtó hatalom..." 74 Összevetve ezt az 1849-i ideiglenes rendszert a tanulmány elején ismertetett 1848-i minisztériumi rendőrségi tervezettel, meg kell mondanunk, hogy Szemeréék ideiglenes és végleges tervei nem sokban különböztek egymástól: a „szemeskedésre" kárhoztatott országos rendőri szervek ugyan informálttá tehették volna a kormányt, de tényleges beavatkozási jog és intézkedési szabadság hiányában ez a tájékozottság nem sokat ért volna el. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a belügyminisztériumi rendőrségi szervezeti elképzelések valójában az önkormányzatokat kímélték és őket részesítették előnyben, bármennyire is ellent látszik ennek mondani a pesti rendőrség megszervezése. A rendőrségre vonatkozó utolsó adataink, amelyek ránkmaradtak, 1849 júliusában datálódtak. Ezek már nem távlati tervek, hanem a sürgető aktualitás gyors termékei: a szegedi városi rendőrség átszervezése, ill. ennek kapcsolata az állami betett 1849-ben az a két kimutatás, amely a Buda és Pest város rendőri személyzetének fizetésére és ruházatára kiadott összegekről készült. Az ügyet Láng tanácsos kezelte az iraton levő felírás szerint. OL. H 96. cl 648., 166/m sz. és c/ 647., ad 166/m/a sz. , 72 Közlöny 1849/142. sz. jún. 27. 73 OL. H 12. Vegyes, iktatatlan, 1849. jún. 8. Budapest. 74 Uo. és OL. 1848—1849-i Minisztériumi Levéltár, Belügyminisztérium, Debreceni iratok (H 18.), 1849: 723. ikt. sz. máj. 12. A rendőrfelügyelők kerületeinek felsorolását ld. Ember Gy. id. m. 86.1. —Az egyes felügyelők kinevezési okmányaikkal együtt megkapták a május 12-i alaputasítást, a kivésendő pecsétalakot („Álladalmi rendőrség felügyelősége", őrszem rajza, a kerület száma), a többi felügyelő nevét és működési helyét, akikkel levelezésben állnak. Két szomszédjával mindegyik, ha célszerűbbnek látszott, a kerületi beosztásban módosítást eszközölhetett, de erről a minisztert rögtön értesíteni kellett. Leveleit a minisztériumi rendőri osztálynak kellett küldeni, vagy magának a miniszternek.
