Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Fábiánné Kiss Erzsébet: Az országos rendőrség ügye 1848–1849-ben / 187–209. o.

Az országos rendőrség ügye 1848—1849-ben 189 el a betegeket. Az eszközök: prophilacticus intézetek, kórházak, tébolydák, gyógyvizek felhasználása stb. 7. A vagyonbátorság védelme nemcsak a tolvajok elfogását jelenti, hanem a tűz, dögvész, sáskajárás stb. kárának megtérítését is. Mindezek alapján olyan „közjóléti" rendőrség képe bontakozik ki előttünk, amely az állami élet minden területén kifejti megelőző és gyógyító hatását, és éppen ezért osztályuralmi eszköz-szerepe teljesen elmosódni látszik. A mi figyelmünket azonban nem kerülheti el, hogy éppen ezek a „jóléti" intézkedések lennének hivatottak a kizsákmányoltak fékentartására, nyomoruk ideig-óráig tartó kendőzésével. A kissé utópista-szeríTtársadalom- és államjavító feladatokkal felruházott rendőrség, feladatainak ily sokrétűen történt meghatározása miatt, nehézkesnek és szakszerűtlennek ígérkezik. Mégis, ez az elméleti rendszer haladás a korábbi gyakorlathoz képest annyiban, hogy felismeri: a fejlett állam igazgatásában csak elkülönült, határozott céllal rendelkező szervezet képes megfelelően ellátni a rendészeti feladatokat. 1848—1849-ből két, a rendőrség szervezésére vonatkozó tervezet maradt ránk, amelyek elméleti indokolást is tartalmaznak. Ezenkívül ismerjük és ezekkel összevethetjük a belügyi rendőri osztályok, az országos és a Madarász-féle rendőrség tényleges működését. A rendőrségre vonatkozó 1848-as tervezetek Szemere még idejében, 1848. április 30-án felkérte a Belügyminisztérium rendőri osztályát, hogy készítsen tervezetet a „bűntetti" és a polgári rendőrség megszervezéséről: Az utasítás szerint „...terv készítendő 1. A bűntetti rendőrség hogyan rendszereztethetik az országban. A kínzás tilos, és tényleg is az leend. Ha így lesz, a bűnöket kivilágosítani bűntetti rendőrség nélkül nem lehet. 2. A polgári rendőrség iránt terv készítendő, más országok megtekintendő példáinak nyomán. Ott van a franc, az angol rendszer. Különösen sürgető a népes városokra nézve..."

7 A tervezet rendelkezésünkre álló példánya fogalmazvány, félbeszakadt munka: valószínűleg 1848. júniusában készült. Az előttünk ismeretlen szerző a rendőrség célját, feladatát „minden közérdekek biztosítása, s a magánosok személyének, s javainak oltalmá"-ban látva, a rendőrséget két részre osztja fel: „köz-" és „magántárgyú" rendőrségre. A közrendőrséghez tartozna: a közcsend és rend állapota, s ennek fenntartási eszköze, a rögtönítélő bíróság, nyomda, mutatványok, hírlapok, országos levéltár, útlevelek, nemzetőrség, 7 OL. 1848—,1849-i Minisztériumi Levéltár, Vegyes iratok (H 147.) (A továbbiakban: H 147.) Minisztériumokra vonatkozó iratok, Belügyminisztérium. — Szemere elsősorban a francia rendszert jelöli meg mintául, mert ott fejlődött ki a leghamarabb (XIV. Lajos) a központosított rendőrség. Karvasy A. id. m. 1866. 9—10.1. A szervezetre vonatkozó adatok szerint a francia police élén a miniszter áll, majd rangban utána a párizsi rendőrfőnök, a megyei prefektusok és alprefektusok, közjegyzők (maítre) és a rendőrbiztosok. Vö.: Larousse, Paris, (1887), Police. Párizsban a rendőrbiztosok, rendőrtisztek városrészenként teljesítettek szolgálatot. Pázmándy D. id. m. 33.1.