Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.

Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága (1919—1929) 179 igazgatási törvénytervezet ellen, s ebből az aspektusból védelmezi a választott polgárságot, köztük a kisgazda bizottsági tagokat. Ugyanakkor kompromisszumra hajlandó: ajánlja, hogy ha a hivatalos személyekhez a kormányzat ragaszkodik, akkor maradjanak a bizottságban, de szavazati joguk ne legyen. A virilisták képviseletét korábban az ellenzék el akarta töröltetni, most csak a reformálásra adtak javaslatot. Eszerint a virilisták ne egymás közül válasszanak tagokat, hanem az általános választások során a polgárság adja le szavazatát a virilistákra és így azok kerülnek be, akik a nép bizalmát élvezik.

83 Közben olyan vagyoni eltolódások keletkeztek a virilisták soraiban, hogy ott lényegesen kicserélődött—az éves listakiigazítások révén—a kistőkések képviselete. Ugyanakkor a választott polgárok képviselete 15 éve szinte állandósult, nem is szólva arról, hogy időközben majdnem 40 ezer főre növekedett a város lakossága. Ezért 160 főre tervezik kiegészíteni a bizottságot. A városházi ellenzék a megnövelt létszámú testülettel egy ütőképesebb bizottságot kívánt teremtem. Ugyanakkor állást is foglalt a közgyűlés az általános bizottsági tagválasztások mellett, melyet elodázhatatlannak tartott.

84 A belügyi kormányzat csak az időközi választások megtartását szorgalmazta. 1926 végén, — 1927 elején is — a tanács tagjai arról értesültek, hogy a közigazgatás rendezése a küszöbön áll, és legkésőbb 1927. év végéig meg is történik.

85 Sem a tanács, sem az ellenzék nem bízott abban, hogy javaslataikat a kormányzat elfogadja. Ezért támadólag léptek fel mind azon törvényjavaslatok ellen, melyben a törvényhatósági autonómia szűkítését vélték felfedezni. Tanácsi indítványra tiltakozott például a közgyűlés az egyenesadókról és illetékekről szóló törvényjavaslat ellen. Eszerint a belügyi és pénzügyi kormányzat a törvényhatósági bizottság által letárgyalt költségvetést felülvizsgálhatja, azt módosíthatja. A javaslat a pénzügyigazgatási szervezet kérdésében is a kormányzat primátusát hangoztatja, sőt személyi kérdésekben való határozathozatalra is feljogosít. Kiderült más kormányzati lépésekből az is, hogy a törvényhatósági igazgatási ténykedést szorosabbra kívánják fogni. A megyei, városi tisztviselők munkájának ellenőrzésére a belügyi kormányzat — a törvényhatóság terhére — megbízottakat küldhet ki. Mindzek a kormányzati lépések rendkívüli idegességet okoztak a tanács, a kormánypárt, de az ellenzék soraiban is. Végül azt javasolták, hogy a kormányzat inkább érvényesítse az 1886. évi 21. tc.-t, mely jogot ad neki a törvényhatósági döntések felülvizsgálatához. Ez a javaslat törvényerőre emelkedése esetén megfosztja a törvényhatóságot az önkormányzati élet minden fontosabb jogától, és azt kiszolgáltatja a mindenkori kormánynak. Ez viszont nem kívánatos. Éppen Székesfehérvár, Fejér megye példája bizonyítja, milyen nagy jelentősége lehet egy erős, jól szervezett önkormányzatnak, amely a történeti sorsfordulókban józanul tudja mérlegelni az eseményeket, „és irányt mutat a kormánynak s népnek is". A város közgyűlése a magyar alkotmány alappillérének tartja az önkormányzati jogot, ezért a kormánynak az ilyen jellegű intézkedései ellen a leghatározottabban tiltakozik. Egyben felkérte a város országgyűlési képviselőjét, felsőházi tagjait, hogy ebben a szellemben tárgyaljon az üléseken és a törvényjavaslat ellen adja szavazatát.

86 A régóta várt közigazgatási törvény még 1927-ben sem emelkedett törvényerőre. Az ellenzék ezért ki akarja kényszeríteni a kormányzatból azt, s arra hivatkozik, hogy 83 Uo. 1923—517. sz. 84 Uo. 1924—394. sz. 85 Uo. 1927—8. sz. 86 Uo. 1927—5. sz. * 12*