Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.

180 Farkas Gábor az időközi választások megtartásának nincs jogalapja. 1927-re — az elhalálozások folytán — három hely üresedett meg. A közigazgatási Bíróság egy elvi jelentőségű ítéletében (Debrecen esetében) kimondja, hogy a törvényhatósági tagválasztásokat az érvényben levő országgyűlési képviselői névjegyzéken feltüntetettek részvételével lehet megtartani. Az ítélet szerint az 1918. évi XVI. tc.-t az 1926. november 15-én életbelépett 1926. évi XXII. te. hatályon kívül helyezte. így a tagválasztást az 1927. évi székesfehérvári országgyűlési képviselőválasztói névjegyzéken szereplőkkel lehetett volna megtartani. A tanács és a közgyűlés szerint ez lehetetlen. A névjegyzéken női választók is fel vannak tüntetve; de nőknek sem törvényhatósági aktív, sem paszszív választójoguk nincs. Azt viszont nem lehet megtenni, hogy a nők kihagyásával, csonka névjegyzékkel induljanak a választásra. Ily módon sem a régi (1914. évit) sem az új jegyzéket felhasználni nem lehet, így egyelőre az időközi tagválasztást elhalasztották.

87 % A törvénytervezet bírálatára Székesfehérvárott pttagú albizottság alakult. Ennek azt a feladatot szabták, hogy kizárólag az önkormányzati jog évszázados tradíciója szempontjából vizsgálja meg a közigazgatási törvénytervezetet. Ez a bizottság 1928 tavaszán befejezte munkáját, és terjedelmes jelentésben foglalta össze mindazokat a tudnivalókat, melyek 1890 óta szerepeltek a kormányok programjaiban, és amelyek a városi törvényhatósági bizottságban 1920 óta e kérdésben elhangzottak. A leglényegesebbek a következők: a kormányzat államosítani akarja a közigazgatást, ezért az autonómia megszüntetésére törekszik. Szükség van a reformra, de az önkormányzati elv alapján. Ezután felsorolja a tervezetből azokat a részeket, melyek az önkormányzati jogot súlyosan sértik: így többek között a virilizmus fenntartása, a tisztviselők bizottsági tagsága, a főispán megnövekedett szerepe a közgyűlésben (kinevezési jogköre, előterjesztési joga a személyekre, tárgysorozatot megváltoztathatja, egyes kérdéseket törölhet, széksértés megállapítása nélkül eltávolíthat tagokat a közgyűlésről, feloszlathatja a bizottságot). Az ellenzék javaslatot készített a közgyűlésnek, hogy utoljára próbálkozzanak elképzelésüket realizálni a kormánypárt előtt. Eszerint a virilisták helyett az értelmiségi rétegeket válasszák be a törvényhatósági bizottságba. Mivel a virilistákat az értelmi szint fenntartása érdekében kívánta a kormányzat megtartani, ezért a városi ellenzék, a különböző értelmiségi foglalkozásoknak kívánta juttatni ezeket a helyeket. Ezzel nemcsak a bizottság értelmi szintjét lehetne megmenteni, hanem szakszerűség címén a bizottságba küldendő állami tisztviselők számát is csökkentenék. Felvetették, hogy a javaslat szerint minden 600 lakos által választandó 1 tag helyett 400—400 lakos válasszon bizottsági tagot. Ezzel sikerülne a választó polgárok által küldött delegátusok számát emelni, és végül is fölénybe kerülnének a kinevezettekkel szemben. A javaslat egészét azonban nem támogatja a bizottság, hisz ez az autonómia halálát jelentené. Nem lát megfelelő jogorvoslatot arra az esetre sem, ha a főispán feloszlatná a közgyűlést. A Közigazgatási Bírósághoz ugyan fordulhat a bizottság, de annak sikere igen kétséges, mert „a panasz benyújtása... olyan nagyszámú bizottsági tag egyöntetű és nyílt állásfoglalásához van kötve, hogy ennyi tagot, különösen a mai politikai és gazdasági viszonyok között... kik álláspontjukat a kormányzati hatóságokkal szemben szabadon érvényesíthetnék, alig lehet majd összehozni." Nem kétséges, olyan bizottság kialakítására törekedett a kormányzat, melyben nincs ellenzéki hangvétel, amely tevékenységét csakis a kormánypárt által megadott politikai koncepció keretei között foly87 üo. 1927—272. sz.