Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.

Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága (1919—1929) 175 ellenzék sérelmesnek vélte ezt a beavatkozást, hiszen jelöltjét, Paulovits Bélát ütötték el ezzel.

61 Viharos hangulatú közgyűlések zajlottak le — éppen az ellenzék sorozatos interpellációi miatt — az 1922. évben. Merkantil-agrárius érdekek ütköztek itt össze. A vitákat az agrárius érdekeket képviselő tagság kezdeményezi. Többek között azt állították, hogy az ipar, a kereskedelem, a pénzvilág kizsákmányolja a falut, a földművelő lakosságot. Ezt a kalmárszellemet le kell törni. A kormánynak oda kell hatni, hogy a magyar nagybirtok, a kisgazdák szövetkezetei gazdasági úton védekezzenek ellene; mindenekelőtt a nyerstermékeket maguk dolgozzák fel ,s ne vigyék külföldre még a félkész termékeket sem.

62 A liberális tőkés körök is előrukkoltak néhány követeléssel. Weisz Miksa indítványozta, hogy a sajtószabadságot engedélyezze a kormány és törölje el a cenzust. Weisz Miksa, a kereskedelmi csarnok elnöke közgazdasági érdekből kívánta ezeket a korlátozásokat feloldani. Érdekes azonban, hogy az indítvány ellen Lits Ferenc, a felsővárosi kisgazda felszólalt, aki a cenzúrát mindaddig fenn kívánja tartani, míg a városi liberális lapok nagy részét be nem szüntetik. A közgyűlés szélsőségesen gondolkodó tagjai olyan ellenhangulatot szerveztek Weisz Miksa ellen, hogy annak indítványát le kellett venni a napirendről.

63 A másik ellenpólus (az ébredők) a szabadkőművesség újraszületése ellen tett lépéseket. Ennek hangot a januári közgyűlésen Ketskés Elek adott, aki szerint a „nemzetellenes egyének páholyok alakítására készülnek. Ketskés szerint ezt a nemzet és a magyar faj kiirtására szövetkező egyesületet nem lehet feléleszteni.

64 Megtámadták a helyi hírlapnak egy közleményét, amely a polgári liberális beállítottságú tőkés körök érdekében emelte fel szavát egy szanatóriumi orvos esete kapcsán. Az ébredők helyesnek tartották, hogy az orvost, Pajzs Pált 1922. október 24-én az egyetemi tanács doktori címétől megfosztotta. Nagy Pál működésének egyik állomása az 1922. évi november 19-én tartott közgyűlés volt. Az Aranybulla kiadásának 700. évfordulóján tartott beszédében összegezte az eddigi eredményeket. Történelmi párhuzamot vont II. Endre király alatti időkkel és saját korával. Szerinte az idegenek által anarchiába fulladt magyarság keresett ekkor kiutat Gertruddal szemben Endre segítségével. Akkor is erős egyéniségű férfi kellett a rend helyreállítására, akár ezekben a napokban. Károlyi József ünnepi beszéde azonban újra csak a legitizmus eszmekörében fogant, ő az Aranybullában a magyar nemzeti fejlődés kontinuitását látja. Az okmány szelleme századokon át kísértett, és érvényes a mai időkben is. Mi sem természetesebb, mint hogy a jus resistendi-t fejtegette, amely feljogosítja nemzetét, hogy fejedelme (nem királya) ellen támadjon.

66 A politikai konszolidációt követő gazdasági megerősödés a polgárság városfejlesztő igényét vetette fel. A magyarrá lett városi burzsoázia a történelmi tradíciókhoz fordulva igyekszik a városmagot középkori formákba öltöztetni. Erről Schlamadinger Jenő beszélt az 1927. május 27-i közgyűlésen. Say Géza a Belváros műemlékeinek megóvására hívott fel; és határozat született a Szent Anna kápolna restaurálása utáni megnyitásáról. Schlamadinger szerint a fővárosi közmunkatanácshoz hasonló testület létrehozására van itt is szükség, amely a városfejlesztést összehangolja, megóvja 61 Uo. 1922—229. sz. 62 Uo. 1922—105. sz. «

3 Uo. 1921—153. sz. 64 Uo. 1921—6. sz. 65 Uo. 1922. nov. 19-i közgyűlés