Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.
172 Farkas Gábor hatóság a haszonbérbe adott földekért holdanként 208 kg búzát (Csíkvári dűlőben, az úrhidai út mentén) kért. De ugyanolyan magas volt a Szent János dűlői, ahol évente 311 kg-t, a Vadmezői VII és VHI-as dűlők bérletéért pedig 421 kg-ot kértek. Az agrárlakosság jó részét érintette ez az intézkedés, amely politikai ellenzékiséget szült, és éppen az 1922. évi választások során, a szociáldemokrata képviselőjelölt melletti kiállásban realizálódott. A választások politikai hangulatából a városi kormánypártnak le kellett vonni a következtetéseket. A bérleteket 20-, 15-, 10%-kal leszállították. A földéhség azonban nem csillapodott a kisgazdák s a törpebirtokosok körében. Ezért a Vadmezó'n a VJ. sz. dűlőt 2 holdas parcellákban bérbe adták: Lits Ferenc gazdaköri elnök közbenjárására az iparosoktól a közgyűlés elvonta a bérparcellákat és azokat kizárólag földműveseknek adták. 47 Ugyancsak szabályozták a családi kisbirtok átlagos nagyságát is. Kimondták, hogy a kisbirtokosok zöme Székesfehérvárott — beleértve a bérelt földeket is — 12 holdon gazdálkodik. A bizottság kisgazdacsoportja azonban ezt a maximumot 15 holdra emelteti fel. 48 A kisgazdák politikai befolyására a közgyűlés kénytelen néha korábbi álláspontját is módosítani. A város a Havranek tanyát (192 kat. hold) nem a bérlőknek, hanem két gazdának — Knittelhoífer Józsefnek és Molnár Andrásnak adta el. A bérlők ezen a tényen felzúdultak és a Városi Párt védelmét kérték. Holíy Géza ez esetben eredménytelenül interpellált. A két középbirtokot nem szüntették meg. 49 A földreformról nem beszéltek, mert azt föld hiányában nem tudták megoldani. A polgármester a szomszéd községek határában telepes községeket akart létrehozni és ezzel a város, agrárproletár elemeitől megszabadulni. A város lakosságának többségét kitevő agrárszegénységnek nincs állandó munkája. Ezeket az építőipar tudta volna foglalkoztatni. A háború után az építkezések sokáig nem kezdődhettek meg. 1921 decemberében a város által támogatandó építkezések megkezdését indítványozza a kereskedő tőkések egy csoportja. Grósz Bernát virilista, vaskerekedő az olcsóbb építkezések megkezdésében látja a gyorsabb ütemű városfejlesztést és a munkanélküliség enyhítését. 50 A város adósságai 1919 őszére 9 és fél millió nagyságúra emelkedtek. Ehhez hozzájöttek még a város üzemeiben kelétkezett adósságok is. Ezek külön 5 millió koronát tettek ki. A városi törvényhatóság 9 milliós adósságából 3 és fél millió 50 év alatt törlesztendő hitel volt, de 6 millió a függő kölcsön. A befolyt jövedelem tekintélyes részét a kamatfizetések vitték el. 51 Ezért az 1920. január 29-i közgyűlésen olyan határozatot hoztak, hogy a város ingtalan vagyonából árverés útján megpróbálják a legszükségesebb pénzeket megszerezni. Árverésre bocsátották a Pontyféle épületet, a Purger-malmot, a Mirth-házat, a Rózsás-kertet, azután az őrhalmi 35 kat. holdas szőlőterületet, a 137 holdas Váralját, a 22 holdas Pörös dűlőt, a 297 holdat kitevő Vadmezőt, és a 70 holdas Lapos mezőt. Ezek árverezése 1920 októberéig jórészt lezajlott; a parcellákat kisbirtokosok vásárolták meg. 52 A bizottságban a parasztság egészének nincs képviselete. Kizárólag a birtokos parasztoknak van szavuk, és ezek Fister János, Lits Ferenc, Paulovits Bélán keresztül néha érvényesítik is akaratukat. Még 1921-ben történt, hogy Zichy János a város határához közeli fövenyi birtokából 400 holdat, Wahl Ernő máriamajori gazdaságá47 Uo. 1922—365. sz. 48 Uo. 1922—3. sz. 49 Uo. 1921—77. sz. 50 Uo. 1921—358. sz. 51 Uo. 1920—44. sz. 52 Ua.