Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.

Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága (1919—1929) 173 ból ugyancsak néhány száz holdat hajlandó lett volna Székesfehérvárnak átengedni. A bizottság hajlott arra, hogy ezt a kb. 750—800 kat. hold területet felparcelláztassa, és 2—3 holdas egységekben juttassa a város földműves lakosságának. Ezt a tervezetet azonban Lits Ferenc megvétózta. Szerinte 30—50 holdas tanyagazdaságokat kell kialakítani, mert a nemzetgazdaság érdekeit ezek fogják szolgálni. Lits Ferenc javaslata megegyezett az ellenforradalmi Magyarország vezetőinek a parasztságról vallott felfogásával. A közgyűlés Lits Ferenc javaslata mellett szavazott.

53 A bizottság kisgazdacsoportja az elért eredmények ellenére sem volt elégedett a városi kormányhatalommal. Kevesellték a földműves lakosság számára biztosított bizottsági helyeket, és különösen sérelmesnek tartották, hogy az albizottságokban alig van képviselete a kisgazdáknak. Az adófelszólamlási bizottság tagjait a tanács javaslatára úgy állították össze, hogy abban 1 kisgazda volt mindössze, s az sem a nagy paraszti városnegyedekben (Felsóváros, Alsóváros) lakott.

54 Amikor a kisgazdacsoport az 1926. évi idó'közi választások során kisgazda tagot akart küldeni, azt meghiúsították, és jellemező' módon a Vízivárosból Almásy János takarékpéztári igazgató, a Tóvárosból Vadász József állomásfőnök, a Belvárosból pedig Kommendovits Gyula ügyvéd került a bizottságba.

55 (Kommendovits egyházi összeköttetései révén tett különböző szolgálatokat a városnak, s jelentősen közreműködött az 1928-ban felvett 20 milliárdos kölcsön ügyeinek intézésénél, valamint a tisztviselői lakásépítési akciók lebonyolításában.)

56 A kisgazdák törekvése minden évben a földszerzésre összpontosult. A húszas években egyik ilyen nagyobb akció 1926 őszén zajlott le. Akkor a fövenyi határban Zichy János birtokából az Altruista Bank 657 kat. hold legelőt parcellázott. A város ezt a legelőt megvásárolta. A városházi ellenzék ezt az egyezséget rögtön megvétózta, mert az árat magasnak találták. Holly Géza, Ketskés Elek, Lits Ferenc azt indítványozták, hogy a legelőterületért 300 ezer pengőnél többet nem szabadna fizetni. Az ellenzéket azonban a bizottság azzal tudta leszerelni, hogy a legelőből 450 holdat felszántat, és azokat a kisgazdáknak adják bérbe. A földeket pedig a Villanygyár fizette ki, mert annak rekonstrukciós munkáit a városi pénztár fedezte még a húszas évek elején.

57 A törvényhatósági bizottság zöme — eltekintve a kisgazda ellenzéktől — lojális az ellenforradalmi rendszerrel, és konzervatív-klerikális álláspontot vall. Ezt a politikát követi a tanács, s a városi magisztrátus is. A politikai irányt a főispánok, 1919 után Károlyi József, majd 1922 eleje óta Nagy Pál — diktálják. Károlyi Józsefnek még lemondása után is nagy tekintélye van a bizottság tagjai előtt. Ez érthető, hisz a lakosság zöme társadalmi összetételénél fogva a konzervatív, klerikális ideológiai, politikai hitvallásra volt orientálva. 1921-ben, Károlyi József főispáni tisztségének utolsó évében a szabadkirályválasztók támadása a legitimisták ellen egyre merészebb. Mivel a főispán 1920. december 13-án a megyei közgyűlésen szembe helyezkedett ezzel, a kormány és a „Horthy gárda" helyi exponensei megtámadják. Székesfehérvár törvényhatósági bizottsága elsőnek sietett biztosítani legitimista hűségéről Károlyit. 1920. december 30-án Bilkei Ferenc és Lőwy Károly ugyan indítványozták, hogy a közgyűlés ne foglalkozzék a királykérdéssel, de biztosítják Károlyi Józsefet bizal53 Uo. 1921—78. sz. 54 Uo. 1923—191. sz. 85 Uo. 1927—10. sz. 56 Almanach, 287. old. 67 Városi közgyűlési jegyzőkönyvek, 1927—25. sz.