Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai / 143–162. o.
154 Degré Alajos inert érdemi törvényhozásra nem fog sor kerülni. így aztán egészen rövid utasítást dolgoztak ki, mely csak néhány rendi sérelem orvoslását sürgette, hogy az udvari haditanácsban alkalmazzanak magyar tagokat is, állíttassák fel magyar katonaság, kizárólag magyar tisztekkel, az országgyűlés iratait magyarul szerkesszék. Egyetlen lényeges pontja, hogy a katonai szolgálat örökössege szűnjék meg, kössék határozott időhöz. Az utasítás referálása során azonban Spissich a bizottság ama nézetének is hangot adott, hogy amennyiben az országgyűlésen más tárgyak is szóba kerülnének, a követek tartsák magukat az 1791 szeptemberében készült munkálat szelleméhez. 54 Ez nagy jelentőségű elvi állásfoglalás, mert az általános gyakorlattal szemben nem köti meg a követek kezét, csak általános elvi irányítást ad, melyet a követek belátásuk szerint alkalmaznak. Révész László, aki megpróbálja vázolni annak típusait, menynyire kötik meg az utasítások a követek kezét, ennyire nagyvonalú utasítást nem ismer. 55 Zala megye is csak ez 1847. évi pótutasításban kerül újra erre a színvonalra, 56 de azt sem veszi túlságosan komolyan. 57 Az 1796. évi, Spissich kizárásával készült követutasítás, valamint az 1808. évi utasítás nem maradt ránk. Az 1802., 1805. és 1807. évi utasítás azonban szomorú képet mutat. Spissichnek, Mlinaricsnak, Tuboly Lászlónak és társaiknak 1797-ben történt erőszakos eltávolítása után 58 a politikai érdeklődés, a reformokra való törekvés mintha kihalt volna a megyében. Az ellenzéki, szabadkőműves vezetők kiküszöbölésével alázatos fejhajtó szolgák maradtak csak a közgyűlésen. Igaz, az országgyűlési meghívók is csak a francia háborúk szükségleteit, új adót és felemelt létszámú katonaságot emlegették. Az utasítások hangsúlyozzák is a kért segély megadását, de úgy, hogy ezzel az ország sarkalatos jogait (értsd nemesi adómentesség) ne csprbít : sák. Állandóan visszatérő panasz, hogy kevés a só és magas az ára (ez a jobbágyságot is érinti). Mindegyik utasításban hangsúlyozzák, hogy csökkentsék a megyében elszállásolt katonaság számát, mert a beszállásolás és a katonaság élelmezése elbírhatatlan terhet jelent az adózó népnek. Ez azonban illuzórikus kívánság, hisz világos, hogy a francia háborúk idején a nyugati megyékben nem fogják csökkenteni a katonaság számát. Ázt is minden esetben hangsúlyozzák, hogy ha előre nem látott tárgyak kerülnének az országgyűlés elé, ezt a követek sürgősen jelentsék, hogy a megye pótutasítást adhasson. 59 Ezek az utasítások szinte szó szerint azonosak a konzervatív Baranya megyéével, és messze elmaradnak Somogy megyének néhány gondolatot mégis felvető ekkori utasításai mögött. 60 Eggyek viszont Somoggyal is abban, hogy a király ne adjon kegyelmet a halálraítélt rablóknak, mert másként a közbiztonságot nem lehet helyreállítani. Arra a hírre, hogy az országgyűlésen mégis tárgyalásra kerül az 1795. évi büntetőtörvénykönyv tervezet, 61 azzal az utasítással reagál Zala megye, hogy a követek teljes erejükkel küzdjenek a közigazgatás és bíráskodás elválasztása ellen, a perek gyorsítására elég lenne a sommásan tárgyalható perek számának szaporítása és a fellebbezés korlátozása. Az úriszék hibáinak kijavítására elég volna, ha az ott jelenlevő szolgabíró szavazati jogot kapna. Az igaz, helyesen ügyelik meg, a nép nem tud bánni a bankjegyekkel, ez ebből származó spekuláció a 64 Uo. és Kjkv. 1792. máj. 7. 249.1. 65 Révész László: Die Anfänge des ungarischen Parlamentarismus. München, 1968.159—162.1. 56 Ferenczi II. 71. 1. 57 Iratok 1. sz. 88 Vörös I. 310. és köv. 1. 59 Kö. i. 1802. márc. 8. 1. sz., 1805. szept. 23. 1. sz., 1807. márc. 17. 1. sz. 80 Ld. fent 44—45. jegyzet. 61 Hajdú Lajos: Az első (1795 évi) magyar büntetőkódex tervezet. Bp., 1971. 361—363. 1.
