Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai / 143–162. o.
Zala megye reformkori követutasításai 155 tudatlan népet károsítja. De a javaslat, hogy a kormány vonja ki forgalomból a bankjegyeket, bocsásson ki helyette jó ezüst és aranypénzt, már a rosszhiszeműséget súroló naivitás. Mintha az államcsőd szélén tántorgó kincstár erre képes lenne. Ha ehhez hozzátesszük, hogy 1802-ben sürgetik a Balaton lecsapolását is, melynek tervezeti térképe már 1776-ban elkészült, 62 eléggé jellemeztük ezeknek az éveknek követutasításait. Talán egyetlen előremutató pont 1807-ben „kalmár törvény" sürgetése, a kereskedés előmozdítására, de sajnos nem mondják meg, mit kívánnak e címen. Az a sejtésünk, ők maguk sem tudták. VIII. Az 1811. évi országgyűlés meghívójában a pénz leértékelésével előállott helyzet rendezését tűzték ki az országgyűlés fő tárgyául. Természetesen a magyarországi gazdaságnak nagy károkat okozó, de az uralkodóháznak nyereséget hozó devalváció a rendekben is vihart keltett, a követutasítás, bár nagyjából az előző évek légkörében mozog (nemesi szabadság védelme, só árának leszállítása, a katonaság élelmezéséből előálló „deperdita", sőt ezt megtoldják azzal is, hogy a megyék árszabásait törvénnyel erősítsék meg, és áthágóit törvényszabta büntetéssel sújtsák), a devalvatio alkalmat ad arra, hogy felpanaszolják; ezt csak törvénnyel lett volna szabad eszközölni, tehát a királyi pátenssel való leértékelés törvényellenes. Ennek kapcsán kezdik követelni, hogy az 1791-ben kiküldött regnicolaris deputatiok munkálatait vigyék az országgyűlés elé. Ezeket ki is kerestetik a megyei levéltárból, és tájékozódás végett átadják a követeknek. Persze a javaslatok érdeméhez nem szólnak hozzá. Ezeket tehát nem vitatták meg a megyegyűlésen. 1790-hez térnek vissza akkor, mikor megint követelik „a közönséges dolgok magyar nyelven fbllyanak", és aki 3 éven belül nem tanul meg magyarul, nyilvánítsák közhivatal viselésére alkalmatlannak. 63 Megoldási javaslataik naivak, és nem törődnek a polgári gazdálkodás érdekével, pl. további devalvátiót is hajlandók vállalni, csak vonják ki forgalomból a bankjegyeket. De van néhány haladó gondolata is, pl. felveti a céhek eltörlését is. Lényegileg ugyanez a hangja az 1825. évi, 30 pontból álló követutasításnak is, melynek nagy része magánsérelmeket panaszol, átveszi a nemesi adómentesség megóvását, a só árának leszállítását, ezt még megtoldja azzal is, hogy az irtványok visszaváltásánál a földesúr jogait hatályosabban védjék. A nemesi birtoknak zsidók részére való bérbeadását tiltó királyi pátenst is azért sérelmezi, mert ezzel a nemesi birtok szabad kihasználását sérti. Szó szerint átveszi az 181 l-es utasításból az árszabályozásra, a magyar nyelvre és az 1791-ben kiküldött bizottságok munkálatainak országgyűlési tárgyalására vonatkozó részeket. Érdekes módon követeli a fejenkénti egyenlő szavazást elrendelő 4390/1819. sz. rendelet hatályon kívül helyezését. Lehet, hogy csak a nagybirtokosság kizárólagos uralmát kívánja ezzel visszaállítani, de lehet, hogy az 1819. évi tisztújítás szomorú tapasztalatai ingerlik erre. 64 Mindenképpen haladás Erdély visszacsatolásának követelése, és kereskedelmi és váltótörvény alkotásának javaslata. 65 Tartalmát tekintve alig különbözik ettől az 1830. évi követutasítás is. Hangvétele azonban — ha óvatos és körültekintő módon is — megváltozik. Szinte az egész * 2 Zala megyei Levéltár T. 1. sz. térkép a Zala vári konvent anyagából. 63 Kö. i. 1811. aug. 5. l.sz. 8i Degré: P. H. Á. 52, 53.1. 65 Kö. i. 1825. aug. 8. 2320. sz.