Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és a levéltári anyag / 103–121. o.

A magyar medievisztika forráskérdései 117 Gépi feldolgozás esetén az első példány számrendben maradna és a gépi adatfeldolgozás alapjául szolgálna, a másodpéldány ez esetben tartalék szerepét töltené be, esetleg az eredeti oklevelet őrző intézmény rendelkezésére lehetne bocsátani. A gépi adatfeldolgozás kérdéséről a továbbiakban még lesz szó. 6. Kibocsátók szerinti mutató A kibocsátók szerinti mutatórendszer adatait az időrendi mutatólap szolgáltatja. Mint az előző pontban szó volt róla, az időrendi mutatólapok másodpéldányának kézi rendezése vagy az általuk hordozott adatok megfelelő gépi csoportosítása szolgáltatja azt a mutatót, amelynek segítségével meg lehet állapítani, hogy melyik oklevélkibocsátónak mikorról maradtak fenn oklevelei, s milyen jelzet alatt. A fenti feladatok elvégzése az Országos Levéltárban a Diplomatikai Levéltár mellett — annak mintegy kiegészítéseként — létrejönne az Országos Levéltáron kívül őrzött Mohács előtti levéltári anyag fényképgyűjteménye, amelynek kutathatósága — nem tekintve a regesztázottságot — azonos volna a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárának színvonalával.

35 * Az imént ismertetett terv végrehajtása esetén a Mohács előtti Magyarország történetére vonatkozó levéltári forrásanyag teljes egészében a Magyar Országos Levéltártárban a kutatás számára hozzáférhető lesz. A Levéltár Diplomatikai Levéltára eredetiben és fényképmásolatban, a többi pedig fény képmásolatban. A két részleghez egy-egy időrendi mutató, a Diplomatikai Levéltárhoz két különböző rendszerben készült, kissé hiányos oklevélkibocsátói mutató állna rendelkezésre. Joggal felvethető a kérdés, hogy nem fokozná-e a majdnem kétszeresére növekedett okleveles anyag használhatóságát a segédletek egységesítése? ** Az időrendi mutatólapok egységesítése (egy időrendbe való-beosztásuk) nem okozna különösebb nehézséget, csak kezelői többletmunkát igényelne és számolni kellene azzal a tévedési tényezővel, ami nagy mennyiségű adattömeg emberi munkával történő mechanikus rendezésénél szinte elkerülhetetlen. — Nem ilyen egyszerű a helyzet a kibocsátói mutatóval. A Diplomatikai Levéltár esetében még a gondolata sem merült fel annak, hogy egyesítsék az Óváry-féle regesztákat az elmúlt 25 évben készített mutatókkal. Eltérő rendszerük ezt nem teszi lehetővé. Ha a megalkotandó fényképgyűjteményhez az oklevélkibocsátói mutató az időrendi mutatólapok másodpéldányainak rendezésével történnék, úgy ez harmadik megoldást jelentene, s rendszerénél fogva ezt nem lehetne összevonni sem az Óvári-féle regesztákkal, sem a másik típusú mutatóval. Egységes segédletrendszert csak az esetben lehetne biztosítani, ha az új fényképgyűjteményhez készülő időrendi mutatólapok feldolgozása gépi segítséggel történnék, s megvalósulna az a javaslat is, amely a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai 35 A fényképgyűjtemény feldolgozottsági foka tulajdonképpen meg is haladná a Diplomatikai Levéltárét, mert ez utóbbinak kibocsátók szerinti mutatója csonka. A DL 1-től kb. 38 800 számig Óváry Lipót készített regesztáival ilyen mutatót, de csak az 1499. évvel bezáróan, tehát a gyűjteménynek ebben a részében 1500-tól ilyen mutatónk ma egyáltalán nincs, s nincs ilyen mutató DL 38 800tól DL 39 447-ig sem. {Borsa Inán: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára egyes adatainak gépi segítséggel történő feldolgozása. Levéltári Közlemények XL (1971) 3—32.)