Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és a levéltári anyag / 103–121. o.

A magyar medievisztika forráskérdései 113 különválasztásában és darabonként történő borítékolásában. Az így kialakított Mohács előtti helyi gyűjtemények egységes jelzetelése (sorszámozása) azonban csak kivételesen történt meg, törzskönyvezésről még nem tudunk beszámolni. — Az Országos Levéltár az általa ismert okleveleket filmtára részére filmre vette. Az egyházi levéltárak által őrzött Mohács előtti oklevelek számát 10 000-re lehet becsülni. d) Mohács előtti levéltári anyagot őrző egyéb intézményeink (elsősorban egyes könyvtárak) általában ismerik ezt az anyagukat, de megőrzésükön túl levéltári feldolgozásuk érdekében nem sokat tettek. Külön történő kezelésük részben megoldott, törzskönyvezésükre egyáltalán nem került sor. — Az Országos Levéltár az általa ismert okleveleket filmtára részére filmre vette. Ez intézményeink által őrzött Mohács előtti oklevelek száma feltehetően nem haladja meg a 2000-t. e) Viszonylag tekintélyes azoknak az okleveleknek a száma, amelyek a Mohács előtti Magyarország területén keletkeztek vagy arra vonatkoznak és ma határainkon kívül találhatók, elsősorban Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában, továbbá Ausztriában és a Szovjetunióban, s elszórtan más európai országokban is. Kezelésük módja igen változatos, több esetben nem különülnek el eredeti fondjuk többi irataitól. Jelzetelésük, törzskönyvezésük sehol sem történt meg. —Az Országos Levéltár filmtárában—főleg a nemzetközi mikrofilmcserék jóvoltából—az oklevelek jelentős része mikrofilmen hozzáférhető, de még komoly hiányok is mutatkoznak. Az oklevelek számát mintegy 60 ezerre becsülhetjük, amelyek közül még kb. 10 000 vár mikrofilmezésre. Az imént felvázolt kép azt mutatja, hogy a Mohács előtti Magyarország levéltári forrásanyaga ma már jelentős részében áttekinthető, sőt legalább 90 százalékban a Magyar Országos Levéltárban fényképen vagy mikrofilmen hozzáférhető. Az elmúlt 2—3 évtized tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy ez az eredmény mégsem tekinthető 90 százalékosnak. Az a körülmény, hogy a szóban forgó levéltári anyag egy levéltár Őrizetében van, nem jelenti azt, hogy a teljes anyag azonos módon kutatható. Az Országos Levéltár 1874—1875-ben történt átszervezésekor is együtt volt mintegy 25 000 oklevél, mégis létre kellett hozni a Magyar Országos Diplomatikai Levéltárat, vagyis egy gyűjteményben egyesíteni az okleveleket és megfelelő segédletekkel ellátni, hogy kutathatók legyenek. Akik 1948 előtt az Országos Levéltárban párhuzamosan kutattak a Diplomatikai Levéltár sorszámozott, borítékolt, időrendi és kibocsátók szerinti mutatóval ellátott anyagában, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum törzsanyagában és a Múzeumban elhelyezett családi letétek okleveleiben, bizonyíthatják, hogy mennyivel nehezebb volt a kutatás az utóbbiakban, minthogy ezek kezelése sokkal nehézkesebb volt (nem voltak borítékolva), nem volt megfelelő jelzetük és nem volt hozzájuk sem időrendi, sem kibocsátók szerinti mutató. Ezért jelentett kutatási szempontból lényeges minőségi fejlődést, amikor a volt múzeumi levéltár teljes Mohács előtti anyaga bekerült a Diplomatikai Levéltárba, s a két nagy gyűjtemény oklevelei levéltári feldolgozottság szempontjából azonos szintre kerültek. A mai helyzet analóg a 25 évvel ezelőttivel. Ma is együtt van az Országos Levéltárban a Diplomatikai Levéltár közel 108 000 oklevele és a 70—80 ezerre becsült oklevél mikrofilmje, s az utóbbiak kutatása mégis sokkal több nehézségbe ütközik. Mindazok a nehézségek fennállnak, amelyek ezelőtt 30 évvel megvoltak a múzeumi levéltár esetében, de ezekhez még hozzájárul az a probléma is, hogy középkori okleveleknek mikrofilmen való tanulmányozása nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé, különösen akkor nem, ha az oklevél terjedelme miatt két vagy több felvételen férhető csak hozzá. g Levéltári Közlemények