Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és a levéltári anyag / 103–121. o.

108 Borsa Iván A minél szélesebb levéltári forrásbázisra való törekvés úttörői között kell megemlíteni Czeles (Cseles) Márton jezsuitát is, aki a Vatikánban végzett forrásgyűjtő tevékenységet.

13 A XVIII. század történészei adatgyűjtéseiket leginkább másolás formájában végezték. Voltak, akik gyűjtésüket részben vagy egészben — a kor színvonalán csoportosítva — publikálták. Voltak viszont, akiknek anyaggyűjtésük messze meghaladta publikáló tevékenységüket. Ezek közül ki kell emelni az ugyancsak jezsuita Kaprinai Istvánt, aki után 156 kötetet kitevő másolatgyűjtemény maradt fenn.

14 Nem csekély levéltári — elsősorban Mohács előtti — forrásanyag másolata maradt fenn Kovachich Márton György hagyatékában. Kovachichot tekinthetjük az elsőnek, aki felismerte, hogy a forrásgyűjtés kollektív munkával sokkal nagyobb eredményeket érhet el. Néhány forráspublikációja, illetve forráspublikációval kiegészített tanulmánya tartós értéket jelentett a magyar történettudományban. Témánk szempontjából kiemelkedő jelentőségű Institutum diplomatico-historicum...' című tanulmányában mai kifejezéssel élve: „nagyszabású — országos méretű — munkaközösséget és dokumentációs központot kíván szervezni: a magyar történelem egyes mozzanatainak — ezen belül elsősorban a közjog történetének — megírásához létre kívánja hozni az adott technikai feltételek között lehetséges legnagyobb méretű forrásbázist."

15 Kovachich intézetszervezési elgondolásában központi helyett kapott az 1000 és 1526 között keletkezett levéltári anyag összegyűjtésének kérdése. Mint egy helyen írja: Institutum ante omnia curabit, ut Inventarium Diplomatum, quaecunque uspiam haberi possunt, in usum operationum conficiatur.

16 Kovachich oklevélszöveget gyűjtő célkitűzését legpregnánsabban munkája IV. fejezetének címe fogalmazza meg: Diplomatarium universale inclyti regni Hungáriáé ab anno Christi 1000 usque annum 1526 inclusive ordine chronologico dispositum, argumentis monumentorum iílustratum et indicibus necessariis provisum. Mohács előtti kiadott és kiadatlan szövegek gyűjtése egyaránt szerepelt Kovachich elgondolásában. A kiadott szövegeket éppenúgy lemásolandónak tartotta, mint az eredetieket, hiteles átírásokat, vidimált és egyszerű másolatokat, s a század kéziratos irnásolatgyűjteményeiben található szövegeket.

17 (A többször kiadott vagy lemásolt szövegek természetesen csak egyszer szerepeltek volna, de a jelzetek és kiadások felsorolásával.) Legfontosabb forrásként, ahonnan gyűjteményét meríteni kívánja, a levéltárakat jelöli meg. A levéltárakat imígy rendszerezte: Házi titkos (secretius domesticum) Magyar udvari kamara mint legfontosabbak, továbbá 13 Fejér: Codex diplomaticus, Prodromus. pag. XXI. — Fejérnek nem volt tudomása arról, hogy mi lett az 1709-ben elhunyt Czeles 12 másolati kötetének sorsa a jezsuita rend feloszlatása után. A köteteket ma a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára őrzi. 14 Kaprinay gyűjteményét is az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtárának kézirattára őrzi. A XVIII. század forrásgyűjtőiről részletesen tájékoztatnak Martinus Georgius Kovachich: Institutum diplomatico-historicum inclyti regni Hungáriáé regnorumque ac provinciarum sacrae illius coronae juribus obnoxiarum. Pestini 1791. (a továbbiakban Kovachich: Institutum) 71—79; Fejér: Codex diplomaticus, Prodromus Buda 1829. XXI—

XXX. 15 V. Windisch i. m. Századok 1968. 112. — V. Windisch Évának fentebb, az 5. jegyzetben idézett két tanulmánya plasztikus képet nyújt Kovachich Márton György levéltárosi tevékenységéről, az általa javasolt intézet terveiről, s az intézet tevékenységének néhány évéről. A továbbiakban Kovachich forrásgyűjtő javaslatának — V. Windisch Éva által részleteiben nem tárgyalt — módszereiről lesz csak szó. '

16 Kovachich: Institutum 58. 17 Uo. 45.