Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és a levéltári anyag / 103–121. o.
A magyar medievisztika forráskérdései 109 Magyar udvari kancellária * Császári udvari kamara Archívum regnicolare Horvátország, Dalmácia és Szlavónia levéltára Erdély levéltára megyék és kiváltságos területek, szabad királyi városok levéltárai káptalanok és konventek hiteleshelyi és magánlevéltárai püspökségek és kolostorok levéltárai családok levéltárai külföldi levéltárak. A levéltárak mellett fontosnak tartotta a másolatokat, külön felhívja a figyelmet a permellékletekként szereplő eredeti és másolt oklevélszövegekre, majd részletesen ismerteti a XVIII. században keletkezett másolat-gyűjteményeket 18 , mint a készítendő diplomatarium számottevő forrásait. Kovachich korszerűen járt el, amikor az átírásoknak szétbontva történő kezelését írta elő. Eszerint, ha egy 1233. évi privilégiumot átírtak 1265-ben, majd ezt 13í l-ben, akkor mindhárom évhez regeszta kerül, amely említést tesz a másik két oklevélről is, de a teljes — mindhárom szöveget tartalmazó — oklevél szövege a korban legrégibb (példája esetében 1233-i) regeszta után helyezkednék el. 19 Az időrendezett oklevélszövegek csoportosítása Kovachich elképzelése szerint korántsem volt olyan racionális, mint más elgondolása. Az 1526 előtti korszakot két alkorszakra osztja. Az elsőbe a XI—XIL, a másodikba a XIII. és következő századok tartoznak. Az alkorszakokon belül további tagolást az egyes századok, a századokon belül az egyes királyok uralkodási évköre jelent. (A király uralkodási évkorét trónralépésétől a következő király trónralépéséig kell számítani.) Az időrendezett oklevelek királyonként sorszámot kapnak. 20 Minden oklevélszöveg elé regeszta (Kovachich kifejezésével: argumentum) kerül. A regesztának az alábbi adatokat kell tartalmaznia: A keltezés éve, hónapja és napja, a kibocsátó neve, annak a neve, akinek részére az oklevelet kiadták, röviden fogalmazott tárgy, s meg kell jelölni az oklevél fajtáját (qualitas sive species diplomatis) is. 21 (A munkatársak dolgát megkönnyítendő Kovachich 266 oklevélfajtát sorol fel latin nevük ábécé-rendjében. 22 ) Kovachich szöveggyűjtemény köteteihez nem egyenként, hanem valamennyi kötethez közös mutatórendszert képzelt el. Személy-, hely- és tárgymutatót tervezett. 18 Uo. 65—79. — Szép feladat volna annak megvizsgálása, hogy a Kovachich által felsorolt s Fejér által (Codex diplomaticus, Prodromus XIX— XXXVII) is említett, továbbá általa kiegészítőlég leírt másolatgyűjtemények közül mi maradt korunkra és ma hol őriztetnek. 19 Kovachich: Institutum 46—48. —; Az oklevélben átírt legrégibb oklevél keltezése szerint történő rendezés, Kovachichnak ez az elgondolása továbbélt. Amikor az 1870-es évek végén Óváry Lipót megalkotta az Országos Levéltárban a Magyar Országos Diplomatikai Levéltárat, az oklevelek időrendezésénél ezt a megoldást választották. (Borsa i. m. 296—297.) A gyűjtemények rendezése tehát nem új elgondolás alapján történt, hanem Kovachich rendszerét vette mintául. 20 Kovachich: Institutum 48—49. — Kovachichnak ez a tagolása Fejér Codex diplomaticusának kötetbeosztásában élt tovább. 21 Ua. 49—50. 22 Ua. 108—112. v
