Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és a levéltári anyag / 103–121. o.

A magyar medievisztika forráskérdései 105 jogtörténésze volt,

6

1791-ben az 1526-os korszakhatárt többek közt azzal is indokolta, hogy az ezt követő korszak iratanyagát titkosnak tekintik.

7 További kutatással kellene tisztázni, hogy 1526 meddig érvényesült a magyar levéltári gyakorlatban az anyag kutathatósága szempontjából korszakhatárként. Ettől azonban teljesen függetlenül a levéltári anyag kezelése szempontjából ez a korszak az Országos Levéltárban annak újjászervezése után is élesen elkülönült. — Az 1870-es években lezajlott újjászervezés során Pauler Gyula a magyar történelem korszakainak fontos szerepet szánt. Bár még nem kellően tisztázott, hogy milyen módon érvényesült eredeti elgondolásában a tárgyi csoportosítás és a kronológiai rend, levéltárszervező munkájában 1526 mindenképpen korszakhatárnak bizonyult. Következetesen valósult meg Őváry Lipót irányításával az Országos Levéltár legkülönbözőbb levéltári egységeiben található, a mohácsi csata napját megelőzően keletkezett valamennyi irat (oklevél, mandátum, jelentés, missilis, számadás stb.) összevonása a Magyar Országos Diplomatikai Levéltárba. A Pauler—Óváry-féle elgondolás mind levéltári kezelés, mind pedig a kutatás segítése szempontjából olyan hasznosnak bizonyult, hogy elgondolásuk korszerűsített formában a mai napig érvényesül.

8 — A Mohács 'előtt levéltári anyagnak külön gyűjteménybe történő összevonása nemcsak az Országos Levéltár gyakorlatában állandósult, hanem a példát az ország több levéltára is követte. Mohács előtt keletkezett irataikat kiemelték eredeti fondjaikból, állagaikból, majd egyenként borítékba helyezték és külön gyűjteményt hoztak létre (Sopron város, prímási levéltár, esztergomi káptalan, veszprémi püspöki és káptalani levéltár, pannonhalmi főapátság stb.). A Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályának központi intézkedése alapján az 1960-as évek első felében a területi állami (ma tanácsi) levéltárak is létrehozták saját „DL-jüket", mert kiemelték eredeti környezetükből az 1526 előtti iratokat, borítékolták és törzskönyvezték azokat. Ugyancsak nem tekinthető véletlennek, hogy az azonos történeti alapokon nyugvó szlovák levéltári gyakorlat is 1526-ot fontos korszakhatárnak tekinti. Az imént kifejtettek — remélhetőleg — meggyőzően mutatják, hogy Mohács a levéltári anyag kezelése és kutatása szempontjából egyaránt szilárd korszakhatár. E korszak általános kérdéseit vizsgálva egyet kell értenünk Mályusz Elemérnek azzal a megállapításával is, hogy „főleg azon fiatal történészek számának feltűnő megfogyatkozása sajnálatos, akiktől valamikor elvártuk, hogy egy-egy problémára vonatkozólag összegyűjtsék az okleveleket, kutatásaik eredményeit pedig a külföldi színvonalat elérőén ismertessék meg."

0 Ez a feltűnő „létszámcsökkenés" számszerűen várható volt, hisz 1526 a régebbi felező határtól alsóbb kategóriájú korszakhatárrá vált, s így kevesebben foglalkoznak e korszakkal, mint azelőtt. Hogy ez a csökkenés esetleg meghaladta azt a mértéket, amelyre arányosan számítani lehetett, annak okát 6 Kovachich Márton György tevékenységére vonatkozóan lásd V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején. Levéltári Közlemények XXXVII. (1966) 63—112; Uő.; Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. Századok 102. (1968) 90—144. 7 „Alia ratio est in plerisque temporum Periodi III. (ti. az 1526 utáni) publica quidem, ut historica et juridica sunt, natura sua pro arcanis haberi respuunt, ipsumque nomen eorurh mysterio repugnat". — M. G. Kovachich: Institutum diplomatico-historicum inclyti regni Hungáriáé regnorumque ac provinciarum sacrae illius coronae juribus obnoxiarum, sublimioribus auspiciis excitatum. Pestini 1791, 53. 8 Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára, I. A gyűjtemény kialakulása. Levéltári Közlemények XL. (1969) 289—323. 9 Mályusz i. m. 6.