Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és a levéltári anyag / 103–121. o.

A MAGYAR MEDIEVISZTIKA FORRÁSKÉRDÉSEI (Medievisztika és a levéltári anyag) Néhány évvel ezelőtt Mälyusz Elemér e folyóirat hasábjain „A magyar medievisztika forráskérdései" főcímmel, s „Medievisztika és oklevélkiadás" alcímmel tanulmányt közölt.

1 Tanulmányának bevezető részében á magyar medievisztika néhány általános kérdésével is foglalkozik. Általános érvényű megállapításai és kritikai jellegű észrevételei egyaránt megszívlelendők vagy elgondolkoztatok. Csak egyet lehet érteni a sokoldalú középkorkutatás, a medievisztika igénylésével, középkorral foglalkozó történetírásunk bizonyos egyoldalúságának kiküszöbölésére irányuló törekvéssel, az apró részletekben is a nagy összefüggések visszatükröződésének keresésével, a gazdag forrásanyagra támaszkodó, sokoldalú vizsgálódás általánossá válásának követelésével a középkorkutatás területén. — El kell azonban gondolkoznunk azon, hogy a hazai medievisztika megerősödése, számára a mainál reálisabb életfeltételek megteremtődése milyen mértékben járna együtt azzal, hogy „megszűnnék a polgári korszaktól örökölt felfogás uralma, hogy az 1526 előtti kort csak mint nemzeti történetünk egyik periódusát értékeljük". De elgondolkozhatunk azon is, hogy milyen mértékben tekinthetjük a nacionalizmus Örökségének azt a szerinte súlyosabb következményekkel járó bajt, hogy „a középkor-kutatás mindmáig változatlanul mint nemzeti történetünk egyik —"bár már nem túlbecsült, de mégis egyedülállónak vélt — szakaszának vizsgálata érvényesül".

2 A régi történetszemléletben és ehhez kapcsolódóan a magyar történelem középés felsőfokú oktatásában Mohács éve egyfajta felező vonalat jelentett, ahogy Mályusz Elemér írja „már gyermekkorunkban hozzászoktunk, hogy a középkor részletes megismerését kötelességünknek tekintsük". Ezt a helyzetet talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy a forrásszegény első hat századra ugyanannyi, esetleg több figyelem fordítódott, mint a forrásokban gazdag utolsó négy századra. Az utolsó három évtizedben a kor követelményeinek megfelelően az arányok természetszerűen megváltoztak. 1526 megszűnt felező vonal lenni, de megmaradt korszakhatárnak, s Magyarországon a medievisztika is ezt tekinti terminus ante quem-nek. Minthogy a jelen soroknak az a céljuk, hogy a medievisztika és a levéltári anyag összefüggéseinek egyes problémáit vizsgálják, talán nem felesleges néhány kérdést a levéltári anyag oldaláról nézve is megvilágítani. Közhelynek számít, hogy Mohácsnál megsemmisült a középkori magyar nagyhatalom, az önálló államiság, három részre szakadt az ország stb. Nemzetközi politikai, közjogi stb. szempontból mindezt sokszor leírták, tanulták és emlegették, s 1 Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései (Medievisztika és oklevélkiadás). Levéltári Közlemények XXXVIII. (1967) 3—29. 2 Mályusz i. m. 4—8.