Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - IRODALOM - Borsa Iván: Szegedi könyvtár és levéltár. A József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtára, Szeged Városi Somogyi Könyvtár, Csongrád Megyei Könyvtárközpont, Csongrád Megyei Levéltár. Előzmények és az 1971. évi országos tervpályázat eredménye. Szeged, 1971. / 145–147. o.

146 Irodalom e városban nem szabad föld alatti raktárakkal tervezni. — A levéltár számára legelőnyösebb megoldásnak a díjnyertes mű látszik. (6. bírálati sorszámú pályamű. Tervezők: Pomsár János és Péterfia Borbála. Belső építész: Reischardi Ágnes. Gépész: Horváth László). Itt a levéltári raktárak általában egymás fölött helyezkednek el az épület hét szintjén. A feldolgozó helyiségek a földszinten találhatók, míg a munkaszobák, kutatók, félfogadók az I. emeleten, az épület tulajdonképpeni bejárati szintjén foglalnak helyet. A Csongrád megyei Levéltár igényei tulajdonképpen nem állították különösebben nagy feladat elé a tervezőket. A tervezési program ugyanis 6502 m

2-ben jelölte meg a levéltár szükségletét, s ebből 5931 m

2 a raktártér. Ez azt jelentené, hogy a Csongrád megyei Levéltár olyan új otthont kap, amelyben a raktárterület az összterületnek 90%-nál nagyobb részét foglalja el. Kétségtelen, hogy ez arány kiszámításánál a közös használatú helyiségek nem voltak figyelembe vehetők, s az ís bizonyos, hogy a könyvtárak esetében eltérő funkcióik miatt más a raktárak és egyéb helyiségek aránya, mégis el kell gondolkozni afelett, hogy a raktárak aránya az egyetemi könyvtár esetében nem éri el az 50, a városi könyvtár esetében a 40%-ot. A levéltári gyakorlatban a raktártér aránya minimális kivételtől eltekintve meghaladja az 50%-ot. (Az általam ismert levéltárak közül Makedónia Levéltára Skopjében az egyetlen, ahol ez a szám 50% alatt van.) A két épületrész arányát sablonosmódon meghatározni nem lehet, de feltétlenül 50% felett és 90% alatt kell keresni. A ma szétdaraboltan elhelyezett levéltári anyag szükségszerűen alacsonyabb szintű feldolgozásban részesül, és kisebb iránta a kutatói érdeklődés, mint az az új székházban várható. A raktári alapterület mennyisége azt mutatja, hogy ebben még tartalékterületek is rendelkezésre állnak —• igen helyesen. Ugyanez a tartalék azonban nincs meg az egyéb munkaszobák esetében, pedig figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a levéltári munkák általános fejlődési iránya nemzetközi viszonylatban is az intenzívebb anyagfeltárás irányába mutat. Értve ezen azt, hogy ugyanahhoz az iratmennyiséghez egyre több munkaerő, egyre több funkció kapcsolódik. Az elkövetkezendő évtizedekben már figyelembe veendő gépesítés is előreláthatólag növelni és nem csökkenteni fogja a munkaerők számát, s így az arány tovább tolódik el a raktári tér rovására. Mindezek figyelembevételével azt kell javasolni az illetékeseknek, hogy a végső tervek kialakítása előtt ezt a kérdést alaposan vizsgálják felül. A jelen ismertetés nem tekintette feladatának a kérdés analitikus vizsgálatát, de a programban megadott arányok olyan fokú „önmegtartóztatásra" mutatnak, hogy erre a körülményre nyomatékosan fel kellett hívni a figyelmet. A kiadvány által ismertetett díjazott tervek közös vonásának mondható, hogy a levéltár raktárai esetében kisebb, a könyvtári raktáraknál nagyobb, mondhatni óriás (1000, sőt közel 2000 m

a

) alapterületű raktárakat vettek figyelembe. Nem mulaszthatjuk el e helyen is emlékeztetni a Magyar Országos Levéltár 1945. és 1956. évi tűzeseteinek tanúiságára, amely szerint a nagy raktárterek egyszerre esnek a tűz áldozatává. A tűzbiztosan egymástól elválasztott kisebb raktárterek esetében lényegesen csökken a tűzveszély. A tervezés stádiumában nem okoz különösebb nehézséget a nagy raktárterek felosztása, és a költségtöbblet a kivitelezésnél sem lényeges. — A raktárak ugyan általában ablak nélküliek, így a tűzveszély sokkal kisebb, mégis dicsérni kell, hogy a nagy könyvtári raktárak mellett a levéltári raktárak átlag-alapterülete nem nagyon- haladja meg a 300 m

2-t. (A Levéltárak Ügyviteli Szabályzatának 60. §-a 500 légköbméterben jelöli meg a raktár maximális méretét, ami 2,20 méteres magasságnál kb. 220 m

2-nek felel meg.) A kiadvány ismételt átnézése és a közzétett tervrajzok sokszoros átlapozása után a helyi viszonyokkal nem ismerős érdeklődőbén felmerül az a gondolat, hogy az Egyetemi Könyvtár, a Városi Könyvtár és a Megyei Levéltár a tervezési program összeállítása előtt vajon kellően figyelembe vette-e azokat a jelenben már létező és a jövőben előreláthatóan várható funkciókat, amelyeknek közösen való megoldása a közös székházban fokozná az eredményes működést anélkül, hogy veszélyeztetné a három intézmény szervezeti különállását és működési profilját. Feltételezve, hogy a könyvkötészet és a mikrofilmező részleg mindhárom intézmény igényeinek kielégítésére elegendő lesz, megvizsgálandó volna, hogy a könyvrestauráló és a levéltári szakrestauráló külön-külön való működése elég gazdaságosnak ígérkezik-e. Ma már a papírrestaurálásnak elengedhetetlen eszköze a laminátor, amit nem nélkülözhet sem a könyvtári, sem a levéltári restaurálás. A berendezés magas költsége és az a körülmény, hogy gazdaságos üzemeltetéséhez A—6 restaurátor szükséges, arra hívja fel a figyelmet, hogy a restaurálást közös üzembe kellene összevonni. — A kiadványból nem állapítható meg, hogy a székházban helyet foglaló intézményeknek lesz-e gyorsmásoló (xerox vagy cinkoxidos) közös részlegük. Itt is gazdaságosabban lehetne kialakítani nagyobb kapacitású központi szervezeti egységet, mint kisebb készülékkel felszerelni az egyes intézményeket. — Egy ilyen kultúrközpontnak nem lehet kitérnie az oktatás megsegítése, a „service éducatif" elől sem. Elsősorban a levéltár és a városi könyvtár feladata volna az iskolai szakkörök támogatása. Ez a feladat nemcsak közös helyiséget (e célra berendezett tantermet), hanem közös szolgálat megszervezését is igényelné. — Ha nem is most, de a közép és a hosszú távú tervezésnél figyelembe kell venni a gé-