Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.

52 Bakács István Kétségtelen azonban, hogy 1945 után a Múzeumi Levéltár valamiféle külön kezelésének már nyomát sem találjuk. 1945 júliusában az Országos Levéltárban nyolc referencia kialakítását rögzítették. Ezek közül kettő ölelte fel az egykori Múzeumi Levéltár anyagát: a Középkori oklevelek gyűjteménye és a fényképtár, valamint a Magánlevéltárak és a levéltári gyűjtemények referenciája.

145 Amikor 1946 elején a Nemzeti Múzeum valamennyi dolgozóját újra rangsorolták, újrendszerű fizetési osztályokba sorolták,

146 az Országos Levéltárnál tíz osztályt említenek, amelyek közül kettő az említett két referencia volt.

147 A családi levéltárak megmentését és begyűjtését tehát nem „múzeumi levéltári" feladatként kezelték, hanem „országos levéltári "-nak. Az épületen kívül veszélyeztetett állapotba került magánlevéltárak megmentése mellett gondoskodni kellett az épületben őrzött családi fondok hozzáférhetőségének biztosításáról is. Minthogy a magyar udvari kamara és a régi országos levéltár iratanyagát magában foglaló II. emeleti, a Bécsikapu felé eső raktárteremben tárolták az Országos Levéltár megőrzésébe korábban átvett családi levéltárakat és fondokat, nemkülönben itt voltak az egykori központi kormányhatóságok (helytartótanács, kamara) iratanyagából még e kormányszervek működése idején kiemelt térképek és tervrajzok, legcélszerűbbnek látszott ezt a raktártermet véglegesen a családi levéltárak, valamint különböző gyűjtemények elhelyezésére felhasználni. így azután az 1934. VIII. te. életbelépte után több mint egy évtizeddel megtörtént az Országos Levéltár és a Múzeumi Levéltár által megőrzésbe vett családi levéltárak egyesítése, amiként azután a két Mohács előtti gyűjtemény egyesítése is megtörtént. A Mohács előtti gyűjtemény egységesítéséről részletes beszámoló jelent meg hasábjainkon, amit megismételni feleslegesnek tartunk.

148 A családi levéltáraknál ekkor nehézségeket okozott, hogy az amúgy is csak néhány családi rendezésben megmaradt levéltár segédkönyvei, lajstromai megsemmisültek, minthogy — mint említettük — azokat visszahagyták a később kiégett raktárteremben. Herzog Józsefnek a családi levéltárak rendezésére vonatkozó tervezete ama pontjának szereztek ekkor érvényt, amely szerint, ha az iratanyag annakidején jól áttekinthető, célszerű tárgyi csoportosításban nyert elhelyezést, az elveszett elenchust pótolni lehet, ill. kell.

149 így az Országos Levéltár ezekben az években készítette el a Csáky, Madách és Rötth családok tárgyilag rendezett anyagához az elenchust pótló áttekintő jegyzékeket (Conspectusokat). A „Múzeumi Levéltárról" azonban csak az Országos Levéltár 1945. évi munkájáról szóló jelentés emlékezik meg, amikor a „Múzeumi Levéltárban folyó leltározási munkáról", azaz a megmaradt iratanyag számbavételéről tesz említést,

150 a Levéltári Közleményekben azonban S(inkovics) I(stván) az 1940—1946. évi gyarapodásról már azt írja, hogy „több... levéltárral gazdagodott az Országos Levéltár magánlevéltár-gyűjteménye",

151 azaz az Országos Levéltár ama iratgyűjteménye, amelyet 1956 óta P szekciónak hívunk. 145 OL 200/1945. — Ember i. m. 6. 1. 146 A pénzügyminiszter 18600/1945. sz. rendelete. Magyar Közlöny 1945. 212. sz. 147 OL 2/1946. — Ember i. m. 6. I. 14á Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I. Levéltári Közlemények 1969 (XL évf.) 308. sk. I. 140 OL 535/1942, 369/1942. asz. 150 OL 175/1946, 26/1948. asz. 151 Levéltári Közlemények 1946. (XXIV. évf.), 337. 1.