Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.

A Múzeumi Levéltár az Országos Levéltár keretében 1934—1945 61 kellett elégednünk azzal, hogy megközelítő adatokat tartalmazó kimutatásokat készítsünk. Természetesen elsősorban azt kívántuk megállapítani, hogy milyen terjedelmű anyagot vett át az Országos Levéltár 1934. július 1-én a Múzeumi Levéltárral. Ezt könnyű volt megállapítani annál az iratanyagnál, amely ma is megvan, habár a növedék- és letéti naplók, nemkülönben az Országos Levéltár ügyiratai nem teszik lehetővé, hogy a szóbanforgó fondok — levéltárak 1934—1944 között milyen terjedelmű iratanyaggal egészültek ki, vagyis hogy 1934. július 1-én mekkora volt terjedelmük. A fennmaradt jegyzékek alapján ugyanilyen korlátozott pontossággal lehetséges annak az iratanyagnak terjedelmét megállapítani, amely 1934. július 1-én a Múzeumi Levéltár őrizetében volt s 1945 januárjában megsemmisült. I — III. táblázatunk alapján megállapítható, hogy a Múzeumi Levéltár iratanyaga 1934. júliusl-énkb. 1250 méter volt, amelynek 22%-a semmisült meg 1945 januárjában. Az Országos Levéltár irattára alapján megkíséreltük összeállítani azoknak a jelentősebb fondóknak adatait, amelyek 1934—1944 között kerültek az Országos Levéltárba s 1945-ben elpusztultak. Sajnos azonban, nem egyszer még az egy-egy család összefüggő iratait tartalmazó iratanyagot is — amelyet pedig az iratgyarapodásokról szóló beszámolókban (kormányjelentések, Turul és Levéltári Közlemények) megemlítettek — az ügyirattal együtt, a fentebb vázolt módon helyezték el s így az azokra vonatkozó ügyiratok is megsemmisültek. így most csupán a fond címét és a vonatkozó ügyirat számát tudtuk feltüntetni. Minthogy azonban az iktatókönyvekben és az irattári mutatókban többnyire csak az el- vagy átadó nevét tüntették fel s az összefüggő iratanyagot létrehozó család nevét nem, egyes esetekben még a vonatkozó ügyirat száma sem volt megállapítható. Ez az iratanyag a II. táblázat alapján kb. 246 folyóméter, vagyis a II. és V. táblázat szerint 1945 januárjában kb. 550 fm, a Múzeumi Levéltár gyűjtőkörébe tartozó anyag pusztult el. Viszont az 1934—1944 közötti iratgyarapodás a IV—

VI. táblázatok szerint közel 700 méterre tehető, amiből 150 folyóméter 1956-ban semmisült meg. A Múzeumi Levéltár megszűnése Nem feladatunk itt még csak vázolni sem azt a munkát, amelyet az Országos Levéltár 1945 után a gazdátlanná vált s veszélyeztetett helyzetbe került magánlevéltárak biztonságba helyezése érdekében kifejtett.

143 Maga az Országos Levéltár veszi megőrzésbe 1945—1948-ban a Habsburg család magyaróvári, a Nádasdy család nádasdladányi, a Hunyadi család kéthelyi, a Vay család berkeszi. a Zichy család nagylángi és hörcsögi, a Zichy-Meskó család boldogkőváraljai, a Khuen-Héderváry család hédervári, a Teleki család gyömrői levéltárát, a Coburg család budapesti jószágkormányzóságának iratanyagát, hogy csak a jelentősebb levéltárakat említsük. Az Eszterházy család tatai levéltára jelentős részét a család adta át az Országos Levéltár megőrzésébe, hiszen annak rendezésére már évekkel korábban az Országos Levéltár tanácsát és segítségét kérték.

144 143 így hívta fel a Vas megyei alispán figyelmét a Batthyány (OL 83/1945), a Pest megyeiét a Teleki család gyömrői (OL 73/1945), a Borsod megyeiét a Radvánszky család sajókazai levéltárára (OL 122/1945), a Batthyány család levéltárának biztonsága helyezésében pedig tevékenyen részt vett (OL 181, 194/1945). 144 Már 1938-ban a tatai és tóvárosi uradalmak központi igazgatóságba az Országos Levéltártól kért szakértőt. OL 805, 961/1948.