Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.

54 Bakács István gató Tanács

113 azonban nem fogadta el a javaslatot. A Szaktanácsban ugyanis Domanovszky Sándor egyetemi tanár élesen rámutatott az átengedés precedens voltának veszélyére s így a Szaktanács 2:2 arányban hozott döntést, s minthogy ilyen esetekben az elnök — adott esetben Zichy István, a Történeti Múzeum főigazgatója volt az elnök — szavazata kétszeresen számított, a javaslatot nemcsak elvetették, hanem azt a két, az Országos Levéltár épülete számára készült s ott elhelyezést nem nyert Sidló-reliefet, amelyeket szintén a Tatai Múzeum kívánt megszerezni, a Budapesti Egyetemi Könyvtárnak adták. Űgy látszik, Magyary Zoltán nem nyugodott bele a kudarcba, s az Országos Levéltár 1940. február 7-én a Múzeum Igazgatótanácsának engedélyére hivatkozva, a kért két példányban levő 12041. jelzetű oklevelének egyik példányát mégis csak átadta a Tatai Múzeumnak;

114 az oklevél jelenlegi sorsa ismeretlen.

115 Jellemzőnek tarthatjuk azonban, hogy míg az Országos Levéltár nem kímélt időt és munkaerőt, hogy a Múzeumi Levéltár Törzsanyagában levő ama oklevelek második, ill. harmadik példányát, amelyet 1895-ben az ansbachi oklevelekért adott át

116

, kiemelje s együtt kezelje a megmaradt első — második — példánnyal, a Tatai Múzeumnak hajlandó lett volna — habár kétségtelenül Magyary Zoltán személyére való tekintettel — még egy példányban meglevő okleveleket is átengedni. Viszont igen helyesen tagadó választ adott 1941-ben a német követség ama kérésére, hogy Ceské Budejovice (Budweis) városára vonatkozó 54 db XIII—XVI. századi oklevelet — amelyek a XIX. század második felében kerültek a Múzeumi Levéltár birtokába — átadjon s a kérést kapcsolatba hozta a Hunyadi levéltárnak még a müncheni Hauptstaatsarchivban őrzött darabjainak megszerzésével.

117 A Bánó család iratanyagából is minden nehézség nélkül engedte át az Országgyűlési Múzeumnak Deák Ferenc leveleit, amelyeket a levéltár leteteményezőjének édesatyjához intézett, minthogy ez a letéteményező kívánsága ill. feltétele volt. Azonban ebben az esetben az átadott iratokról fényképmásolatokat készítettek, amelyeket a kiemelt darabok pótlásaként helyeztek el.

118 Azonban már észrevehető tartózkodással fogadta az Országos Levéltár Sombory Lászlónak azt a kérését, hogy családja levéltárát engedje át az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának. Habár a vonatkozó ügyiratból kitűnően e kérdésben szóbeli tárgyalást folytattak, s az Erdélyi Nemzeti Múzeum a Semsey család iratanyagát engedte volna át csereképpen, Kelemen Lajosnak, a Múzeum főigazgatójának 1942. november 5-én kelt hivatalos átirata megválaszolatlan maradt, s amikor 1944 júliusában Sombory László sürgetőleg fordult az Országos Levéltárhoz, akkor — a kérés elodázásának céljából — vetették fel a levéltár egykori letéteményezőjétől való leszármazása igazolásának szükségességét.

119 113 OL 1225/1939. 114 OL 1235/1939. 115 OL 1456/1971. 116 Bakács i. m. 315. 1. 117 OL 376, 1043/1941; Orsz. Levéltár K 726. 28/1941. 118 OL 36/1938. 119 OL 3116/1942, 826/1944. asz.