Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.

A Múzeumi Levéltár az Országos Levéltár keretében 1934—1945 53 1848/49-es nyomtatványokat, gyászjelentéseket, valamint a gyarapodások elhelyezésének következményeképpen ma már megállapíthatatlan iratokat,

102 tulajdonába került nemesi diplomát.

103 Ennek ellenére megállapítható, hogy az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára és az Országos Levéltár között a gyűjtéskör elhatárolását illetően a kívánatos együttműködés nem volt meg. Kétségtelen, hogy a Múzeumi Levéltárnak az Országos Levéltárral való egyesítése lehetővé tette ,,hogy a két intézet két egymással sokszor ütköző gyűjtési köre egyetlen nagy gyűjtési körré szélesüljön"

104

, ám a kézirattár nem elszigetelt jelenségként vett át, ill. őrzött levéltári jellegű iratokat. Amikor Szepessy Orbán az ősei által a XVIII. század elején írt napló 3 kötetét az Országos Levéltár megőrzésébe adta, természetes lett volna, hogy a Kézirattárban levő 4. kötettel

105 együtt őriztessék. Ez azonban annak ellenére nem valósult meg, hogy az Országos Levéltár előadóívén feljegyezték, miként ennek „valószínűleg semmi akadálya nem lesz".

106 Hasonlóképpen eredménytelen maradt egy másik kísérlet is. Gömör megye protocollumainak indexét és a megye 1712. évi dicalis összeírását az Országos Levéltár hosszabb időre kölcsönbe vette, majd végleges átvételére tett javaslatot. Ennek kapcsán a Könyvtár főigazgatója közölte, hogy megkezdték a kézirattárba került levéltári anyag kiválogatását, s nyilvánvalónak látszott, hogy a szóbanforgó kötetek az Országos Levéltárnak átadandó iratok közé kerülnek: ennek ellenére e kötetek ma is a Kézirattárban vannak.

107 Az Országos Levéltár következetes helyes felfogásával ellentétben áll azonban, hogy a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karának történeti szemináriumával IV. Béla és IV. László egy-egy — a Múzeumi Törzsanyagban őrzött — oklevelét

108 1939-benelcseréli egy, a Bossányi család levéltárából származó 1260. évi oklevélért,

190 minthogy az a Bossányi családnak a Törzsanyagból akkor kiemelt levéltárának kiegészítését képezte.

110 Azonban az átengedést javasoló az az érvelés, hogy egy családi levéltár ne őriztessék több helyen, nem volt helytálló, mert a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának oklevél-gyűjteményében ma is e család levéltárából származó számos oklevél van. Sokkal különösebb volt azonban az Országos Levéltárnak a Tatai Múzeummal szemben elfoglalt álláspontja. Magyary Zoltán egyetemi tanár ugyanis — miután megszerezte a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak Herzog József főigazgató előzetes hozzájárulásával adott engedélyét

111 — három tatai vonatkozású oklevél kiadását kérte az Országos Levéltártól a Tatai Múzeum részére. A három oklevél közül csak egy volt meg két példányban. A Levéltári Szaktanács,

112 majd az Igaz102 OL 903, 962, 992/1934, 715, 907/1935, 1001/1937. 103 OL 875/1935, 2801/1940 asz. 10

* OL 1183/1937. 105 OL 1353/1939. 106 OL 1083/1940. 107 OL 956/1941. 108 Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest 1923. 1393, 2991. reg. 109 Bossányi es. lt. AN 16, jelenleg: OL Mohács előtti gyűjtemény 48999 jelzetű oklevele. 110 OL 578/1939. 111 OL 908/1939. 112 OL 2039/1939. /