Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.

A Múzeumi Levéltár az Országos Levéltár keretében 1934—1945 5\ s így megkezdődött egy levéltári törvény előkészítésének munkálata, amely természetszerűleg sok energiát s időt emésztett fel az Országos Levéltár tisztviselői részéről. Az évtized végére az ún. zsidótörvények, valamint az egyre szaporodó nemesség-igazolási kérelmek újabb feladatokat, az addigi kereteket meghaladó terheket jelentettek s az Országos Levéltárra hárult — helyesen — a visszacsatolt területek levéltárainak felmérése is. A Múzeumi Levéltár beolvadása az Országos Levéltárba Meg kell állapítanunk, hogy a Múzeumi Levéltár és a Kormányhatósági Levéltárak elhatárolása időközben mindinkább elhalványult, ami természetesen a személyi változások következménye is volt. Amikor Jakubovich Emil 1935. december 27-én meghalt, a Múzeumi Levéltár élére nem neveztek ki igazgatót^ hanem Kossányi Béla levéltárnok kapott megbízást a Múzeumi Levéltár vezetésére.

88 Ugyanez történt egyébként 1942-ben, Herzog József halála után, amikor Jánossy Dénes lett a főigazgató: a Kormányhatósági Levéltárak élére nem került új igazgató. Borzsák István már 1937-ben visszakerült az Országos Széchényi Könyvtárba,

89 Iványi Grünwald Béla 1939 júniusától Angliában volt tanulmányúton,

90 Váczy Péter és Szilágyi Loránd 1940 októberében a kolozsvári egyetem tanárai lettek:

91 s ha munkakörüket új tisztviselők látták is el, az Országos Levéltár törvényszabta két része között nem volt már éles határ. Igaz ugyan, hogy a kormányjelentésekben külön említik a „Múzeumi Levéltárat"

92

, s gyarapodásáról úgy emlékeznek meg, hogy az ,,az Országos Levéltár, illetőleg az abba tartozó Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltár történetének. .. eseménye",

93 de ez csak kifelé szóló hivatalos hangvétel volt, a valóságban a „Múzeumi Levéltár" csupán a gyűjtemények és a családi levéltárak összességét jelentette. A Turul is csak az 1936., 1938. és 1939. évi gyarapodásról szóló beszámolókban említi kifejezetten a Múzeumi Levéltár gyarapodását. Egyébként következetesen csak az Országos Levéltárba került családi levéltárakról, címereslevelekről stb. ír. Érdekes, hogy az 1945 januári pusztulás beszámolójában a Múzeumi Levéltár kiégett III. emeleti 59. sz. raktáráról már úgy történik említés, hogy abban kormányhatósági és egyéb közlevéltárak mellett családi levéltárak is voltak. Vagyis a Múzeumi Levéltár anyaga megkülönböztetés nélkül a központi kormányszervek iratanyagával azonosan minősült. Emlékezhetünk arra is, hogy amikor a Nemesi iratok gyűjteményét akarták felállítani, a régi országos levéltár iratanyagából éppúgy ki akarták emelni az iratokat, mint a Múzeumi Levéltár anyagából: ha két elkülönített és elkülönítendő egységet tartottak volna szem előtt, nem merülhetett volna fel ennek az egyesítésnek gondolata sem. S itt kell vizsgálnunk magának a gyűjtőkör problémájának alakulását e korszakban. Az Országos Levéltár mindig szigorúan őrködött afölött, hogy az az irat88 OL 32/1936. 89 Kossányi Béla: Az Országos Levéltár 1937-ben. Levéltári Közlemények 1938 (XVI. évf.) 361. 1. 90 OL 87/1942. 91 Magyar Országos Levéltár K 726. Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa 75/1941. 92 Kossányi Béla: Az Országos Levéltár 1937-ben, 1938-ban, 1939-ben. Levéltári Közlemények 1938 (XVI. évf.), 359. !., 1939 (XVII. évf.), 352. 1„ 1940—41 (XVIII—XIX. évf.), 560. I. 93 OL 84/1943. A Zichy család levéltárának átvételével kapcsolatban használják e kifejezéseket. Vö. Levéltári Közlemények 1940—41. (XVIII—XIX. évf.), 555.1. 4*