Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - KRÓNIKA - Ember Győző: A Magyar Országos Levéltár öt éve, 1966–1970 / 441–515. o.

Krónika 463 A már említett tervezési statisztikai felméréskor azt is számbavettük, hogy anyagunk miképpen van ellátva darabszintű segédletekkel, jegyzékekkel, lajstromokkal, mutatókkal, és hogy milyen részeihez kellene ilyen segédleteket készítenünk. Az 1966 és 1970 közötti tervperiódusban ilyen segédletek készítését még nem tűztük ki súlyponti feladatnak. Legjelentősebb ilyen munka III. osztályunkon folyt: legértékesebb gyűjteményünknek, a Mohács előtti Diplomatikai levéltárnak a lajstromozása. A terv előirányzatát teljesítettük, mégsem lehetünk elégedettek, a kellő munkaerő hiányában lassú ütemben halad ez a munka, s ha az ütem nem fokozódik, még évtizedekig is eltart. Tematikai rendszerű segédletet az 1966 és 1970 közötti években még nem készítettünk, csupán II. osztályunk végzett ilyen irányú kezdeti kísérleteket. Kiadványok készítésére és gondozására az eltelt tervidőszakban is nagy súlyt helyeztünk. Feladataink a kiadványok gondozása terén jelentősen megnövekedtek, mivel a sokszorosított formában megjelenő központi levéltári kiadványok (Levéltári Szemle, különböző segédletsorozatok), valamint saját sokszorosított kiadványaink gondozását a megszűnt Levéltárak Gazdasági Hivatalától mi vettük át. Ez a gondozás a központi kiadványoknál a kiadást minden esetben, egyes sorozatok esetében a szerkesztést is jelentette. A kiadványok készítésénél továbbra is erősen éreztük annak hiányát, hogy a történettudománynak nincsen valamilyen terve, amelyhez igazodhattunk volna. Ennek ellenére igyekeztünk olyan intézeti kiadványokat készíteni, amelyekre — megítélésünk szerint — a történettudománynak szüksége van. Mégpedig a történetírásnak azokon a területein, azokban a műfajaiban, amelyeket a levéltári irodalom körébe tartozóknak tartunk, amelyeknek művelésével nemcsak a történettudományt, hanem a levéltárak kettős rendeltetését: a levéltári anyag biztonságos megőrzését és minél használahtóbbá tételét is szolgáljuk. Ez volt a főszempont intézeti kiadványtervünk összeállításánál. Másik lényeges szempont az volt, hogy lehetőleg minden tudományos dolgozónknak biztosítsuk annak lehetőségét, hogy kiadványkészítő munkát is végezzen, mert annak egyéb levéltári munkákban is hasznát látja, sokoldalú fejlődéséhez arra is szükség van. Ez a szempont egyben azt is jelentette, hogy a témaválasztásnál tudományos dolgozóink egyéni érdeklődését messzemenően, talán túlságosan messzemenően, figyelembe vettük. Az egyéni érdeklődésnek ez a messzemenő figyelembevétele nemcsak azzal a következménnyel járt, hogy jó néhány egyéni, nem intézeti jellegű téma is belekerült kiadványtervünkbe, hanem azzal is, hogy túl sok témán dolgoztunk, kiadványkészítő munkánk meglehetősen szétforgácsolódott, a legfontosabb intézeti témákra nem tudtunk kellő kapacitást koncentrálni. A fentiekkel is összefüggő, de nem csupán belőlük következő jellemzője volt kiadványkészítő munkánknak, hogy sok témánk egyes személyekhez kapcsolódott, s ha a személy távozott, a téma is vele ment, számunkra megszűnt. Az, hogy kiadványaink a tervezett határidőkre általában nem készülnek el, szinte minden intézményre jellemző, ahol kiadványokat készítenek. Reánk is jellemző volt. A tervezésnél tapasztalható optimizmusnak és a fegyelem lazaságának egyaránt szerepe volt ebben. Mindeme nehézségek ellenére is számos elkészült és megjelent kiadvánnyal gazdagítottuk a levéltári irodalmat és a történettudomány termését 1966 és 1970 között..