Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - IRODALOM - Bendefy László: Karl Ulbrich: Allgemeine Bibliographie des Burgenlandes. VIII. Teil: Karten und Pläne. 2. Halbband: Pläne und Register. Eisenstadt, 1972 / 427–430. o.

428 Irodalom Mindenekelőtt nézzük az egy tételre jutó terjedelmet: 2095 oldalon (11X17 cm-es tükörben) kb. 9600 tételt véve, egy oldalra 4,5—5 tétel leírása jut. S mivel az annotációk szedése petittel történt, a leírások kimerítőek és olyan részleteket is tartalmaznak, amelyek a művet kézikönyvvé avatják. A I. kötetről korábbi ismertetésemben már sok részletet elmondtam. E helyütt csak a teljes műre vonatkozó méretarány feldolgozásokat óhajtom összehasonlítani. Ez különösen az I. kötet esetén jelentős, mivel a kötet nagy területek kis- és közepes méretarányú térképeit tartalmazza; olyan nagyságú területekét, amelyeknek térképlapján már számottevő mértékű a meridiánkonvergencia. E térképek méretarányát a szerző a térkép középmagasságában adja meg. Ezért a térképlap alsó és felső szélének.mérete, következésképpen a méretaránya is (plusz, illetve mínusz értelemben) 5—10—15, esetleg még több %-kal is eltérhet az ábrázolt terület átlagos méretarányától. Az eltérés mértékét a leírás minden esetben megadja. Másfajta differenciák mutatkoznak a 17—18. századi, sőt részben a 19. század eleji térképeknél. Ezek a kartográfiai termékek kivétel nélkül a méterrendszer bevezetését megelőző premetrikus korszakból valók. Tudjuk, hogy ezekben az időkben még a sumér — asszír — babilóniai időkig visszavezethető hossz- és területmértékek voítak használatosak egész Európában. A rendszerek elvben, felosztási módjukban azonosak voltak, de az ölek, lábak, hüvelykek stb. hossza nem csak országonként, hanem egy-egy országon belül tartományonként, kerületenként, sőt városonként is változott. Ezért a térképszerkesztők, hogy a mappáikat bárki használhassa, a kész térképekre különböző rendszerű mérföld-léptékeket alkalmaztak. Nálunk, Közép-Európában, általánosan a német-, az osztrák-, a magyar mérföldléptékek megadását kívántuk meg; azonban kivételesen a párizsi ölön (toise) alapuló mérföld-léptékkel is találkozunk (például a Míkoviny-iéle térképeken). Ezek a térképek vagy úgy készültek, hogy a helységek közötti távolságokat a mappa szerkesztése előtt számították át valamilyen mérföldre s ez esetben mérföldekben számoltak és szerkesztettek, — vagy az eredeti felmérésnél használt ölekben szerkesztették meg a mappát és utólag számítottak és szerkesztettek hozzá mérföldes léptéket. De még az előbbi esetben is legfeljebb egy fajta mérfölddel, például az osztrákkal, vagy a magyarral számoltak és szerkesztettek, a többi (német, francia stb.) mérföld arányos hosszát pedig egyszerűen kiszámították és felrajzolták. Ezért a többfajta lépték közül a térképpel mindig csak egyetlenegynek van szerves kapcsolata. Követ-' kezesképpen: ha egy térképen többfajta mérföld-léptéket találunk, azokkal mindig baj van! Nem felelnek meg pontosan egymásnak. (A számítási elhanyagolások és a felrakás elkerülhetetlen pontatlanságai miatt ez nem is lenne lehetséges.) Nos, Ulbrich katalógusa még ezekre a differenciákra is utal, mégpedig ismét %-os formában. Mivel a II. kötetben csakis községi térképeket csoportosított a szerző, az előbbiekhez hasonló problémák e kötetben nem adódnak. E térképek túlnyomó többségükben az 1770-es évek óta keletkeztek, s így vagy a II. József-féle felmérés 1:28 800-as, vagy a III. katonai felmérés 1:75 000-es méretarányához igazodnak. Az eredeti kéziratos, még színezett kataszteri térképek és a budapesti Állam nyomdában készült nyomatok nagy tömege mellett tekintélyes számú 1.8. századi birtoktérképre is akadunk. Ezek többsége a kismartoni Eszterházy-, illetve a vörösvári ün/őí/j-uradalomhoz tartozó birtokokra utal. A térképek szerzői között legnagyobb számban magyarokat találunk. Csak nagyvonalú áttekintésre is mintegy 100 magyar nevet találhatunk a 17. sz. végétől kezdve a 20. századig. Am bármilyen tekintélyes ez a sorozat, csupán harmada-negyede a mai Burgenland területén valaha dolgozott magyar mérnököknek. A kurzívval szedett, kiemelkedő nevek nagy, sőt kivételesen nagy teljesítményt felmutató mérnökökre hívják fel a figyelmet. Külön tanulmányt igényelne (s talán sort is kerítek egyszer erre az ígéretesen szép feladatra), hogy statisztikai vizsgálatokat végezzünk ebben a roppant gazdag községtérképi anyagban. A feldolgozott és közzétett anyag lehetővé teszi ugyanis, hogy megvizsgáljuk: milyen ütemben és milyen irányban történt Vas- és Sopron megye községeinek (falvainak, pusztáinak) felmérése a 18. és 19. században. Jelen századunkra ugyanis már kevés felmérni való akadt. A személynevek mutatója a magyar geodéziatörténet vonatkozásában még egy szempontból különös jelentőségű. Különösen a 19. századbeli geometrák között egész sor olyan mérnök nevével találkozunk, akiket a magyarországi térképanyagból éppen csak ismerünk, de érdemi munkásságukról jóformán semmit sem tudtunk. Ulbrich dr. katalógusából kiderül, hogy e félig-meddig ismert geometrák közül egyesek a mai burgenlandi területen 10—20, sőt ritkább esetben 40—50 község térképét is elkészítették; méghozzá igen szépen kidolgozott, színezett mappákat. Ulbrich dr. gyűjtésének egyik legnagyobb szenzációja az 1785—1790 közötti évekből származó, II. József rendeletére készült kataszteri felvételekből megmentett kollekció. Körülbelül 145 községnek 700—1000 lapját tartalmazza. Az Eszterházy-uradalom kismartoni térképtárában maradtak