Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o.

342 Fallenbüchl Zoltán kárpótolják magukat. Egyesek'a filiszteri életforma apró napi örömeiben keresték a feloldódást, másokat azonban nagyobb ambíciók hevítettek. Egyikükről így ír utóbb Frankenburg: „Szinte a kamaránál hivataloskodott ezidőben Nagy Ignác barátom is. Ingrossista volt a számvevőségnél s irodalmi munkálatait többnyire hivatalos óráiban végezte. Majdnem mindennap együtt voltunk; közöltük egymással a mit írtunk vagy terveztünk, s az elválhatatlanságig egymáshoz szoktunk."

40 A keszthelyi születésű, tiszttartó családból származó Nagy Ignác a Kamara újabb gárdájához tartozott. 1831 óta szolgált s életét, amennyire hivatalos munkája és népes családja engedte, a magyar irodalomnak szentelte. A Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta. 1848-ban pénzügyminisztériumi fogalmazó lett, de magában a szabadságharcban nem vett részt, sőt hivatalát sem követte Debrecenbe. Bár a nemzeti mozgalom híve volt, a forradalom sikerét szkeptikusan ítélte még és igyekezett magát távol tartani a politikai élettől. Ezért utóbb a szabadságharc után lapalapítási engedélyt is kapott, s a Hölgyfutár című folyóirattal az adott lehetőségek között szolgálta a magyar nyelv és a nemzeti mozgalom ügyét, de a halál korán, 1854-ben, alig negyvennégy éves korban véget vetett pályájának.

41 A negyvenes években a fiatal hivatalnokok a műkedvelő színielőadásokat is felhasználják a nemzeti nyelv terjesztése érdekében. Nagy Ignác Tisztújítás és Vachott Imre Országgyűlési szállás című darabjai kerülnek műsorra, jótékony célra, a székesfehérvári és a miskolci tűzkárosultak javára rendezett előadásokon. Az előadások rendezése körül Somossy Lajos fogalmazógyakornok szerzett említésre méltó érdemeket.

42 Királyi tisztviselők műkedvelő színházi játéka előbb sem volt szokatlan Magyarországon: Szomolnokon a bányahivatalnokság már évtizedekkel előbb, a századforduló körül szórakozik ilyennel. A különbség mégis nagy. A szomolnóki bányatisztviselőszínészek csak szórakozásból játszottak: most a műkedvelő darabokkal a nemzeti nyelvi és irodalmi mozgalmat is támogatni kívánják. E támogatásnak az adott esetben már-már szinte a szó szoros értelmében vett kiállás jellege van. Még nagyobb jelentőségű fellépés volt, mikor ugyancsak ez idő tájt, a negyvenes években, mintegy hatvan fiatal tisztviselő, kikhez Döbrentey Gábor kerületi tartománybiztos is csatlakozott, a Zugligetben a Disznófő forrás feletti német feliratot eltávolította és magyarral helyettesítette. Itt is jelentős szerepe volt az említett Somossy Lajosnak.

43 • A Kamara tisztviselőkarának enfant terrible-je azonban továbbra is Frankenburg Adolf volt. Egyfelől kormányszervi hivatalnok, másfelől élesen ellenzéki lap: Kossuth Hírlapjának állandó munkatársa. Már 1843-ban előlépésének feltételéül szabják, hogy ott kell hagynia a lapot. Frankenburg meg is teszi, s Kossuth e szavakkal búcsúztatja őt a lapban: „Ha kevesebb barátsággal viseltetnénk Frankenburg Adolf úr iránt, elég önzők volnánk nem örülni hivatalában, fokozatos előléptetésének minthogy hivatalos foglalatosságainak igényei miatt, midőn ő hivatalt nyert, mi őt elveszítettük."

44 Frankenburg azonban nem hagyja ennyiben: „Életképek" címmel új lapot indít. A Kamara vezetősége vegyes érzésekkel nézte ezt a tevékenységet. Érthető: az amúgy sem jól álló fegyelem teljes felborulásától tar39 Uo. II. köt. 95—96.1. 40 Uo. II. köt. 97. 1. 41 SZINNYEI i. m. IX. köt. 589—594. hasáb. 42 FRANKENBURG i. m. II. köt. 225. 1. 43 Uo. II. k. 223. 1. 44 Pesti Hírlap 1843. febr. 5. 219. sz. és FRANKENBURG i. m. II. k. 136—137.

1.