Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o.

A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig 1780—1848 343 tottak. Míg Mednyánszky Alajos volt a Kamara elnöke, Frankenburg számíthatott főnöki elnézésre. Ez respektálta a mások szabadságát és maga is író lévén, megértőbb. Amikor az veszélybe került, megmentette az Életképek-et is.

45 Széchen Miklós az új elnök azonban konzervatívabb és szigorúbb. Másrészt viszont Frankenburg is merészebb: most már azt a kevés munkát se végzi el, amit kötelessége lenne. Be sem jár hivatalába, csak fizetéséért megy be. Előbb Najmajer tanácsos figyelmezteti, de eredménytelenül: ezután kerül sor az elnöki kihallgatásra. Az elnök megkérdi Frankenburgot, mért nem jár hivatalába. Ez meglehetősen szemtelenül azt feleli, hogy dolga, az Életképek szerkesztése nem engedi. Széchen felszólítja az állásról való lemondásra, de a szerkesztő vonakodik. Tudja, hogy kinevezett királyi tisztviselőt csak fegyelmi határozattal lehet elbocsátani: de nem bánja, ha állását veszti, sőt ki akarja provokálni azt, mert reméli, hogy így a politikai üldözöttség látszatába kerül. Hanem az eszes Széchen elnök sem sétál be a kelepcébe. Nagyvonalúan intézi el az ügyet. „Lehetne aztán lármát ütni — mondja — kormányi önkényről, zsarnokságról, a szabad eszmék elfojtásáról stb., de nekem nincs kedvem önből politicai martírt csinálni... Miattam akár sohase jöjjön ön a hivatalba, hol amúgy sem veszik nagy hasznát; ha szövetségesei méltányosnak tartják, hogy olyasmiért fizetteti meg magát, mit nem szolgált meg: lássák: én nem fogom őket capacitálni. Ajánlom magamat." Ezzel véget vet a kihallgatásnak és elküldi Frankenburgot, aki ily módon nem vesztette el állásátDe a Kamara vezetősége teljesen mégsem maradhatott passzív a munkafegyelem ilyen megszegésén. Tartania kellett attól, hogy a példa teljesen megrontja a többieket is. Elvégre nemcsak arról volt szó, hogy valaki sorozatosan mulaszt, de arról is, hogy a kormányzattal is dacol egy szerény állású tisztviselő. Már nemcsak a munkafegyelem kérdése forog kockán — ilyen eddig se nagyon volt, mint láttuk—, hanem a kormányzati fegyelem is. De — és ezt a Kamara vezetőségének javára kell írni — humánusan bánt el Frankenburggal: felfelé buktatta, udvari tolmácsnak, Bécsbe, hol dolgoznia továbbra sem kellett, viszont kiragadva addigi környezetéből, hol fölötteseinek annyi gondot okozott, most nem jelentett többé problémát.

46 Ez a példa azért is veszedelmes volt, mert számos saját korában jelentős ember szolgált ekkor a Kamaránál. Nem egynek közülük híre eljutott külföldre is. Ma már kevésbé ismertek, némelyiknek nevét Szinnyei sem jegyezte fel, de saját korukban tekintélyes emberek voltak. A puszta névfelsorolás sem mond sokat. Hogy a tanácsosok közt többen politikailag is jelentősek, természetesnek tűnik; de már az figyelemre méltóbb, hogy a Kamara hivatalnokai közül hárman tagjai a Tudományos Akadémiának; a már említett Nagy Ignác számtiszt, Podhradszky József számtiszt, ki egyben három vármegye — tiszteletbeli — táblabírája is és Lassú István regestrátor: az utóbbi kettő jog és történettudományi munkásságával érdemelte ki ezt; Németh Ignác levéltári sorjegyző, Haumann László irodai írnok, és Schevits Mózes iratári írnok a királyi Természetvizsgáló Társaságnak tagjai: Schevits különben a Bajor Pomológiai társaságnak is tagja, mely rajta kívül Schneid János számtiszttet, Herian Károly és Rózsahegyi István ingrossistákat is tagsága sorába számíthatja. A jövő nagy ígérete, Budapest helytörténésze, Rupp Jakab is itt szolgál, de még nem tagja tudományos társulásnak. Grossmayr Antal számtisztnek katonai aranyérme van — valószínűleg még a napóleoni háborúkból. Ügyvédi végzettséggel FRANKENBURG i. m. II. k. 237—240.1. Uo. n. k. 237, 240. és III. k. 206—208, 229, 254.1.