Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o.

A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig 1780—1848 335 3-án is csak a tisztviselői kar nagy számában, a túlságosan sok könyvelésben, a túl sok írásban és túlzott felügyeletben látja a hivatalnoksággal kapcsolatos nehézségeket és a szóbeli ügyintézés kiterjesztése mellett tör pálcát.

25 Kétségtelen: felülről nézve az adminisztráció túlságba vitele látszik a főproblémának. Belülről tekintve azonban elsősorban azok a nehézségek észlelhetők — s ezek hatnak az ügyvitelre is —, amelyek a tisztviselőkar mindennapját teszik nehézzé. A Kamaránál, mint pénzügyigazgatási szervnél ez hatványozottan érvényesül. Egyfelől a tisztviselőknek látniok kell, milyen keserves adminisztrációval, sok gonddal kell számot adniok minden fillérről, amit az országlakosok keservesen megdolgozva, megkoplalva adnak az államháztartás oltárára, másfelől pedig lehetetlen nem észrevenniök, hogy az, így keservesen összeszedett és kezelt állami jövedelmeket, melyeknek a köz javára kellene szolgálniuk: — útépítésre, vízszabályozásra, közegészségügyre — mily falánk telhetetlenséggel nyeli el a pusztán hatalmi és presztízsérdekekért folyó háborúk sorozata, melyekben a nép csak a sakkfigura szerepét játssza. S a népbe végeredményben beletartozik a királyi tisztviselő is, kivel szemben az uralkodói hatalom engedelmes szolgálatot követel, de akivel szemben nem ismer kötelezettséget, ha érdeke úgy hozza. Nem csoda, ha a közhangulat folyvást romlik. E hangulatromlást ellenséges aknamunkának tudják be, Zichy Károly gróf bécsi udvari kamaraelnök a megfigyelő és besúgóhálózat szervezésének egyik kezdeményezője. Hogy hivatalában ezt először ő építette ki, s ennek nyomán a Magyar Kamarában is az ő intenciói szerint szervezték meg, bizonyosnak látszik. De hiábavalók a rendkívüli intézkedések: a Habsburg birodalom sorozatosan szenved súlyos vereségeket katonailag is, diplomáciailag is és végül is a devalváció eszközéhez kell nyúlnia, ami elsősorban a fixfizetésűeket — így a hivatalnokokat is — sújtja. A létszámapasztások a hivatalokban, így a Kamaránál is, átmenetiek ugyan, viszont ismét új panaszok forrásaivá válnak. A szétzilált birodalom egyes tartományaiból össze-vissza áramlanak a helyüket vesztettek, akiket mégiscsak valahol el kell helyezni. Másrészt a mezőgazdasági konjunktúra, a némi földdel rendelkező magyar nemes sarjakat nem serkenti arra, hogy a nagy kötöttséggel járó, szűk városi életet válasszák pályául, ami a hivatalviseléssel óhatatlanul együtt jár. A munkát mégiscsak el kell végezni. Az 1811/12. évi országgyűlés viszont már szemére veti a kormánynak, hogy a dikasztériumoknál szívesen neveznek ki különösen horvátokat: az adminisztráció alsóbb fokán pedig nemcsak horvátok, de németek és szerbek is sokan vannak.

26 Kérdés azorjban, volt-e elegendő megfelelő magyar jelentkező, vagy olyanok vélik magukat mellőzöttnek akik magyarok ugyan, de a közhivatali szolgálatra eleve sem jöttek tekintetbe? Ebben bizonyosan része van a kormányzat politikájának is, mely az erősen nemesi Magyarországon a magyar nemesekkel szemben megbízhatósági szempontból már régebben szívesen játssza ki az aulikusabb kötődésű horvátokat. A szerbek előretörésének oka az, hogy az eddig vallása miatt elkülönülésre hajló és saját közösségeibe zárkózó szerbség latin gimnáziumot, sőt egyetemet végzett fiai, kiket nem elégít ki a hagyományos kereskedői pálya, vagy akkor talán már sokszor tőkéjük sincs, törekvő konkurrensként jelentkeznek a királyi hivatalok, így a Kamara állásainak betöltésekor is. A német elem sokrétű: a hazai emelkedő sokszor nem is 25 József nádor élete és iratai. 3. köt.: József nádor iratai 2. r.: 1805—1807. Bp. 1929: 495, 505, 507—508. 1. 28 DOMANOVSZKY: József nádor élete. 1. k. 2. r. 454.1.