Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o.
336 Fallenbüchl Zoltán régen bevándorolt polgárság fiai mellett megjelennek az elcsatolt örökös tartományokból kiszorult, állásukat vesztett tisztviselők, polgári pályára törekvő, katonai szolgálatot teljesíteni már nem tudó tisztek és más hasonlók. Mindezekből az elemekből bizonyos kiválasztódással a városi polgári elem kerül ki győztesen, melynek valamelyes támpontja — háza, rokonsága, befolyásos ismeretsége — van Budán. 1812-ben a lakbéruzsora már oly nagy, hogy szinte a tisztviselőkar fizikai megélhetése forog kockán: 27 akik ez idő tájt jelentkeznek szolgálatra, túlnyomórészt olyanok, akiket az előbbi tényezők támogatnak s így nekivághatnak annak a bizonytalan pályafutásnak, amit a közhivatali, így a kamarai szolgálat jelent. Ami a teljesen idegen tisztviselőket illeti, ezek száma sem volt csekély, s az, hogy egyáltalán meg tudták vetni lábukat Budán a Kamaránál (és más dikaszteriumoknál is) főleg az alsóbb állásokban, az az udvari körökben levő személyes összeköttetéseknek volt köszönhető. A napóleoni háborúk után, a Szentszövetség időszakában számuk növekedett: az idegen tisztviselők ittléte, különösen a Kamaránál, gyakran emlegetett panasza e kornak. Közöttük a szudéta tartományokból, Csehországból, Morvaországból, Sziléziából jövők száma egyre emelkedő tendenciát mutatott: a sematizmusokban német neveket a tipikus cseh nevek (Nározni, Dolezal, Prohászka stb.) egyre sűrűbben tarkázzák; de ezek mellett sok a szudétanémet is. Például morvaországi származású volt a német nevű Ottilinger András titkár, kinek apja, Ottilinger Károly, a morvaországi császári és királyi uradalmak viceadminisztrátoraként halt meg Budán a Várban 1815-ben. Osztrák-Sziléziából, Teschenből származott az 1830-ban elhunyt Wrubel Ferenc nyugalmazott számvevőségi tanácsos is. A cseh és szudétanémet tisztviselők áradatában azonban nem kell szándékolt specifikus magyarországi jelenséget látni: magában Bécsben is jelentősen növekszik ezeknek a száma. Bécs már a XVIII. században is jelentős szudétanémet befolyás alatt állt. 28 Az, hogy hivatalnokok közt sok a cseh- és morvaországi eredetű, alighanem abban is leli a magyarázatát, hogy itt mind az uralkodóháznak, mind a Bécsben jelentős befolyással bíró cseh—osztrák főnemességnek nagy birtokai voltak, melyeken már korán differenciált birtokigazgatási hivatalszervezet jött létre, s a Bécsben élő főnemesek hivatalnokaik fiait előszeretettel segítik az államigazgatás különböző ágaiban való elhelyezkedéshez. Valószínű, hogy az udvar ezt a spontán folyamatot használta fel egy számára megbízható hivatalnokapparátus megerősítésére. Magyar nemességhez azonban tömegekben nem jut már el ez a réteg: magyar nemessé jórészt a régebbi, még Mária Terézia korából maradt hivatalnokok lettek, akik közben az országban meggyökeresedtek, s annak domináns társadalmi szemléletét önkéntelenül is átvették, vagy mint annak már régen honos nem-nemes lakosai, most szolgálati érdemeikre hivatkozva végre elérhették a nemesi kiváltságot. A Kamara újabb hivatalnoki kara, a napóleoni háborúk után, már polgári jellegű; még a tanácsosok alkotmányosan kötelező nemességét is áttöri a gyakorlat. 29 A polgári származású tisztviselők beáramlása a másik nagy dikasztériumnál, a politikai igazgatást ellátó Helytartótanácsnál is megfigyelhető, túlnyomórészt 27 Uo. 371, 414. 1. 28 LENDL, EUGEN: 100 Jahre Einwanderung nach Österreich. = Geographischer Jahresbericht aus Österreich. Bd. 28. Wien 1962. 57.1. < 29 Garabics Illés 1807 óta titkár, 1812 óta tanácsos, de csak 1830-ban, 23 évi szolgálat után lett nemes, noha mind a titkárok, mind a tanácsosok nemességét a törvény írta elő. Ld. NAGY ISTVÁN: A Magyar Kamara. 1686—1848. Bp. 1971. 314.1.
